Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 7. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: A maffia
(Egy kézmozdulattal elbocsátja őket. Mindnyájan sietősen távoznak. Altrettanto szigorú, gonosz pillantással követi Trattamantit. A terem pillanatok alatt kiürül. Altrettanto, fia és unokája maradnak, meg a consigliore és a gorillák. Altrettanto fáradtan egy karosszékhez megy. Kimerült, de még mindig indulatos. Leül, tagjait fáradtan elengedi.) Ez a Trattamanti is elszemtelenedett. BRUNO: (Elképedten) Miért? ALTRETTANTO: Félhangos megjegyzést tett a koromra és az egészségemre. BRUNO: Az nem létezik. Szeret téged. A legnagyobb tisztelőid között van. ALTRETTANTO: (Öreges hisztizéssel) De igen! Hallottam, mikor bejöttem! Azt mondta, hogy rámféme már egy kis pihenés! (Reszket a keze az idegességtől). GIORDANO: (Vigyorogva, pökhendin) Azt nem is terád mondta, hanem Zoppogobbóra. Én hallottam. Ott álltak mellettem. ALTRETTANTO: (Meg se hallgatja. Sipító hangon) Mit? Még te is? Nem szégyellsz feleselni nagyapáddal? (Kapkodja a levegőt. Egyik kezével a szék párnázott karjába kapaszkodik, a másikkal a szívéhez kapkod.) BRUNO: (Nyugtatja) Ugyan, Apa, ne izgasd fel magadat! Inkább kérdezd meg a fiúkat. (A gorillák felé mutat, majd hozzájuk szól) Igaz, amit a fiam mond? (Amazok bólintanak) Na, látod... Nyugodj meg, kérlek! ALTRETTANTO: (Tovább hisztizik) Lázadók! Összeesküvők! Ti is azt akarjátok, amit az a szemtelen Lombardi! Tudom én! Máris a helyembe akarsz lépni! Pedig csak egy taknyos kölyök vagy hozzám képest! BRUNO: (Röstelli apja hangnemét a gorillák előtt. Tovább nyugtatja) Dehogyis akarok én ilyesmit, Apa! De ha már senkiben nem bízol, majd megnézed videóról, jó? (Egy szempillantással utasítást küld az egyik gorillának, hogy kerítse elő a videofelvételt. Amaz máris ugrik.) ALTRETTANTO: (Kicsit megkönnyebbül, de nem hagyja rögtön abba) Videó?! Hülyegyerekeknek való játék... (Az egyik őrhöz) Hozz egy kis ánizslikőrt, fiam! (Az őr azonnal a bárhoz siet.) GIORDANO: (Kissé kihívóan) Tudod, Nagytata, te tényleg öregszel... ALTRETTANTO: (Felcsattan) Mi? Miket nem beszélsz, te szemtelen taknyos kölyök?! GIORDANO: (Pimaszul folytatja) Hát legelőször is feledékeny vagy és figyelmetlen. ALTRETTANTO: (Dühösen zihál) Fogd be a szád! GIORDANO: (Ugyanúgy, tovább) Félrehallasz egy ilyen megjegyzést, mint a Trattamantié... Ki se adod az utasítást, a consigliorénak, hogy melyik Lombardifiút akarod kinyíratni... ALTRETTANTO: (Felháborodottan) De hiszen itt maradtunk tanácskozni... GIORDANO: (Flegmán) Na, igen, most, hogy én szóltam, eszedbe jutott. De ha nem mondom... (Lemondóan legyint) BRUNO: (Idegesen) Fiam! Több tiszteletet nagyapáddal szemben! GIORDANO: (Meg se hallja) És különben is... már te is ezt a szar löttyöt iszod, mint Loyola atya. A testőr ekkor ér oda a tálcával Altrettantóhoz. Az öreg dühösen kiüti a kezéből az egészet. Az üveg, a pohár, minden ripityára törik. A gorilla rémülten, megdermedve áll. ALTRETTANTO: (Az őrhöz) Mit ácsorogsz itt? Azonnal szedd össze, és... (Hirtelen abbahagyja)... hozzál egy másikat! (Kihívóan néz az unokájára) Ugyanilyet! (Az őr sietve végrehajtja az utasítást, majd kimegy.) 40 XI. évfolyam 7. szám—2001. július
