Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 10. szám - KÖZÉLET - M. Nagy István: A barátság törvénykönyve, A virtuális valóság
M. Nagy István Qj4> töwó,nyÁö^v^veMagyarországon kb. 50.000 hatályos jogszabály próbálja kezelni és szabályozni az életünket, ügyes-bajos dolgainkat. Nem állítom, hogy minden jogszabályt olvastam, de jogi államvizsgám letételéhez, és közel 30 jogalkalmazói munkámhoz nagyszámú jogszabályt kellett áttanulmányoznom. A törvényrengeteg ellenére mindig volt olyan érzésem, hogy néhány alapvető törvény hiányzik. Például a barátság törvénye. De nemhogy törvény, de még szakkönyv sem létezik a barátságról. A barátságnak - érdekes módon nincs filozófiája sem. A borivástól kezdve már mindennek van filozófiája, de a barátságnak nincs. A pszichológiai kislexikonban akartam olvasni a barátságról, de még címszóként sem vették bele. A szinonimaszótár társulást, társat, bajtársat, pajtást, cimborát, partnert, havert jelez szinonimaként. Én ki is húztam fekete filccel valamennyit, mert a felsoroltak közül egyik sem törvényszerűen barát. Még a szülőnek a gyermek, és a gyermeknek a szülő sem szükségszerűen a barátja. A barátság ott kezdődik, hogy úgy határozottan, valakinek a sorsnehézségeit felvállalom. A barátság szigorúan szabadon választott kategória, külső kényszer teljes egészében ki van zárva. Ugyan olvastam olyat, hogy létezik társadalmi-, szerelmi-, vendég- , alkalmi, elv-, szesz- és hasonló barát, nos, ezek a tipikusan külső körülmények által keletkezett emberi kapcsolatok, a szövetséges kifejezés jobban illik az ilyenekre, mint a barát. Igazában nem is emberek, hanem érdekviszonyok kapcsolatáról van szó esetükben. A barátság fogalma nálam: két ember hierarchia nélküli, szelíd és szenvedélytelen, megszentelt kapcsolata, melynek tartalma egymás értékrendszerének kölcsönös elismerése és feltétlen tisztelet a bizalmi elv alapján. Mint minden definíció, ez is tökéletlen, tovább lehet habozni. Hisz a barátság kritériuma az is, hogy a barátok egymás legyőzésére nem törekszenek, a barátság sohasem versenypálya. Egy olyan emberi miliőben, ahol hiányzik a hiúság, a gőg, az irigység és a féltékenység, ott nyugodtan mondhatjuk, ez egy baráti kör. Ha még jelen van a játékosság és az intimitás is, akkor a barátság egy elmélyültebb formájával van dolgunk. A barátság még a szülői, gyermeki vagy a házastársi kapcsolatnál is mélyebb tud lenni. Igaz, az összehasonlítás távolról sem szerencsés, mert a házastársi, a családi kapcsolatok az együttélés, a megélhetési harcok és más speciális okok miatt nem hasonlíthatók a barátsághoz. A családi kapcsolatok a fontosabbak, de a baráti kapcsolatok a mélyebbek. A barátok nem kívánnak egymástól semmit, csupán csak azt, hogy legyenek. Nincs előzményük, történelmük és jövőképük sem, csak jelenük. Egymás előtt nem kell a társadalmi szerepet eljátszaniuk, a kapcsolatban képesek megpihenni. Nem akarnak létrehozni semmit, segíteni sem akarnak egymáson, és mégis megteszik. Teljesen láthatatlanul és hangtalanul. A külső formák, divatok a kapcsolatban nem jutnak szerephez, a hangzatos szólamok és rítusok is értelmüket vesztik. Szinte mindig ugyanazt akarják, és ugyanazt nem akarják. Az üzlet és a pénzizmus szinte teljesen behálózta a társadalmat, s a barátság az egyetlen sziget a társadalomban, ahol a pénz nem tud determináns szerephez jutni. Oly ritka ma már a tiszta erkölcsi kategória, nos még a barátság az, még megtartotta a viszonylagos tisztaságát. Akinek barátja van, az már biztosan rendelkezik erénnyel, a baráti viszony önmagában is képes minősíteni az embert. A barátok együttléte igazában szellemi síkon van, ez a meghatározó, nem pedig a fizikai, földrajzi, jellembeli vagy intellektuális 72 XI. évfolyam 10. szám — 2001. október
