Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 10. szám - KÖZÉLET - M. Nagy István: A barátság törvénykönyve, A virtuális valóság
együttlét. A kapcsolatot egyébként mindig a derű és a játékosság kell, hogy jellemezze. Komoly barátság van, de szomorú nincs. A barátság, annak ellenére, hogy az emberi együttélés alappillérének kellene lennie, rendkívüli mértékben devalválódott. Kezdetben a politika kreálta a testvéri és a baráti népeket, természetesen ezek fikciókon alapuló elcsépelt diplomáciai húzások voltak. Talán ezért is született az a tréfás, de nagyon találó mondás, hogy az ember a barátját háromszor, az ellenségét meg kétszer csókolja meg. A társadalom mikromiliőiben is, az érdek erőteljesebb mozgatóerővé vált, mint a barátság. Ma már odajutottunk, hogy a barátság kifejezést is ritkán használjuk, ha alkalmazzuk is, akkor rendszerint az ironikus felhangját hangsúlyozzuk. Míg sokan egy szentimentális kicsengést hallanak ki belőle. S ahogy kihalt a barátság, úgy tört helyébe a magány, annak is leginkább az urbanizált változata, a morális magány. A morális magányt nem képes enyhíteni sem a házastárs, sem a szülő, sem a gyermek, sem a munkatárs, erre csak a magától keletkezett barát képes. Aki egy irányba néz velem, akinek puszta léte ösztökél és szelídít, akivel szavak nélkül is tökéletesen értjük egymást. Barátság csak férfi és férfi között szokott keletkezni. Férfi és nő barátságát mindkét irányból veszélyeztetheti a vágy, mely a kapcsolatot szerelemmé alakíthatja. S ha van szerelem, ott már van harc is, szenvedély és indulat, ezeket pedig nem tudja kezelni a barátság. Nő és nő között pszichikai adottságukból kifolyólag a barátságok labilisak, és nem hosszú távúak. Persze a férfi és férfi barátságra is leselkednek veszélyek, a karrierizmus és a címkórság szokta leggyakrabban derékba törni a barátságokat. Akinek sok barátja van, annak rendszerint egy sincs. Barátságos viszonyban lehet sok emberrel lenni, ez dicséretes és kívánatos is, de intim baráti viszonyt rendszerint csak egy emberrel lehet. Mégpedig azzal az emberrel, akinek értékrendje a legközelebb áll az én értékrendemhez. Aki barátot keres, az a fenti kritériumú értékrendet és hordozóját keresi. S akire baráti minőségben rátalálnak, az boldog lehet, hisz valaki felismerte az értékrendjét. Értékrendünk önmagunkba zárva kincs, ami nincs. Értékrendünket a társadalom kihasználja, kizsarolja, feldarabolja, bedarálja és üzletiesíti. Egyedül a barát az, aki nem ki-, hanem felhasználni igyekszik értékrendünket, azaz a kincset realizálja és humanizálja. Hát ezért lenne fontos megalkotni a barátság törvénykönyvét. Persze csak erkölcsi szinten gondoltam, úgy, hogy mindenki magában megfogalmazza. Arra nincs szükség, hogy a Magyar Közlönyben megjelentessék, mert akkor egy újabb, be nem tartott jogszabállyal lenne több a tárházunk. Ezekből úgy is van vagy 50.000 db. A barátság erkölcsi törvénye egy mondattal így összegezhető: Jó annak, kinek barátja van! vwíuá/íá va/áláff A címből azonnal több kérdés adódik, ilyenek, hogy mi a valóság, az hogyan észlelhető, ha egyáltalán észlelhető. Nos, a valóság fogalmi determinációjával nem nagyon érdemes bajlódni, mert egy ilyen végtelennek és abszolútnak tűnő evidenciát aligha vagyunk képesek az agyunk logikai és nyelvi korlátái közé beerőszakolni. Mondhatjuk, hogy a valóság az aktuálisan és a potenciálisan létező objektív világ, ezen kivül számos körülírást használhatunk, de ez csak bűvészkedés lenne a szavakkal, csakis oda jutnánk, hogy a valóság az valóság. Sem egésze, sem egyes részei nem Új Hevesi Napló 73
