Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)

2001 / 7. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: A maffia

beteges. Az asztalidnál megáll. Egy kézmozdulattal odainvitálja a többieket. Egy pillanat alatt ott terem mindenki. Altrettanto leül, utána a többiek is.) Nos, uraim, őszinte barátsággal köszöntőm mindnyájukat. Amint látom, (körülnéz) teljes létszámban megjelentek. Helyes. (Elgondolkodik, majd komoran összevonja a szemöldökét.) Mai összejövetelünk célja, illetve témája az ifjúság helytelen viselkedése. (Elképedt csend támad, de pisszenni nem mer senki.) Talán tudnak is valamit róla... Szóval, az a pimasz Lombardi New Yorkból közölte, hogy nyugalomba vonulásom esetén, ami szerinte aktuálissá vált, szívesen átvenné az irányítást a hazai érdekeltségek fölött is.

Felháborodott zúgás támad, az indulatkitöréseket heves gesztikuláció kíséri. Altrettanto fia,

Bruno meghökkenten néz maga elé, mint aki az ötletet mérlegeli. Unokája, Giordano, egy

piperkőc, huszonéves fiatalember halkan füttyent. Minden szem felé fordul.

GIORDANO: (Észbekap, és tettét korrigálandó, hosszas magyarázkodásba fog.) Ekkora pimaszságot! Méghogy a Nagyapa adjon át nekik mindent... Könnyű soruk is lenne... Mi pedig húzzuk be a farkunkat, és szó nélkül türjük, ugye?

BRUNO: (Oldalba löki. Rendreutasítólag) Hallgass már el! Nem te vagy a rangidős. (Giordano lekushad.)

ALTRETTANTO: (Szigorú pillantással Giordano felé) Mint mondottam, az ifjúság... Előbb locsog, semminthogy gondolkodna... (Körülnéz) Mintha onnan ellenőrizhető volna mindez... (Gúnyosan elmosolyodik, vészjósló kifejezés jelenik meg az arcán) S mintha Altrettantónak már nem lenne semmi hatalma! (A mondat végét már ordítva mondja) Mi a válaszunk erre, urak? (Dühösen, fürkészve nézi az arcokat.)

Anarchikus kiabálás támad. Szinte nem is tudni, melyik mondatot ki mondja, olyan

egyszerre és összegubancolódva röpködnek a levegőben.

CASERTA: Halál a disznóra!

BASTARDE Vendetta! Vendetta!

TRATTAMANTI: Madonna mia, micsoda arcátlanság!

BALDASSARE: Szemtelenség! Mi nem szolgálunk holmi americanóknak!

LASCIVI: Úgy van! Szálljanak partra Afrikában! Ez a mi őseink földje! Itáliát nem hagyjuk!

GIORDANO: Kapják be... (Észbekap)... a saját rágógumijukat!

ZOPPOGOBBO: (Most is magába roskadtan ül Maga elé motyogja) Micsoda idők... Istenem, micsoda idők... (A fejéit csóválja)

BRUNO: Itália nem hódol be! Éljen a mi őseink szent földje! (Felpattan. Elkezdi énekelni az olasz himnuszt. A többiek is ugyanúgy. Nagy, hazafias jelenetbe torkollik a kezdeti ordítozás. Végül sírva egymás nyakába borulnak, meghatottan érzelegve ölelgetik egymást. Kézszorítások, elérzékenyült hüppögések.)

ALTRETTANTO: (Az előbb ő is állt. Most hátrébb tolja a székét) Uraim! Ugye, mindnyájan tudják a válaszomat? (Hirtelen csend támad.) Gondolom, az nem is kérdéses, hogy támogatnak-e. (Helyeslő zúgás, majd Altrettanto egy szemvillanására ismét csend lesz.) Hamarosan mindenkit értesíteni fogok. Haditervünk okos lesz és hatásos. (Gőgösen körülnéz) Egyszer-s mindenkorra véget kell vetni az effajta próbálkozásoknak! És most munkára fel!... Uraim...

Új Hevesi Napló

39