Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 10. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Zimányi Árpád: Nyelvművelő babonák
Ziményi Árpád Nyelvi, nyelvhasználati kérdésekben nem mindig lehet egyszerűen eldönteni, hogy mit tekinthetünk helyesnek, vagy kinek van igaza. Olykor többféle szempont alapján kell mérlegelni, és a túlzott leegyszerűsítés téves megítéléshez vezethet. Többek között ez az oka az úgynevezett nyelvművelő babonák kialakulásának. Azokat az álszabályokat nevezik így, amelyek félreértésen, félremagyarázáson, hiányos ismereteken alapulnak. Közülük jó néhány nemzedékről nemzedékre hagyományozódik, és mélyen beivódik a köztudatba. Fennmaradásukat néha az iskola is segíti, hiszen még a tanárok között is előfordulnak hangzatos téveszmék, bizonyos nyelvtani témák túlzott - bár az oktatásban kényszerű — leegyszerűsítése miatt. Az alábbiakban ilyen álszabályokat vizsgálunk meg, hogy tisztázzuk: vajon mi az igazság velük kapcsolatban? Kötőszóval nem kezdünk mondatot - szól a közismert figyelmeztetés, ami egyben kiváló példa a téves és túlzott általánosításra. Annyiban igaz ez a megállapítás, hogy valóban fogalmazási hiba, ha egymás után több - vagy inkább sok - mondatot ugyanazzal a kötőszóval kezdünk: És aztán... És akkor... És azután... Kisgyerekekre, illetőleg iskolázatlan, képzetlen emberekre lehet jellemző az ilyen mondatszerkesztés. Ha ilyen esetre értjük a fenti mondást, igazat szólunk. Ám önmagában egyáltalán nem hiba kötőszóval kezdeni a mondatot: Ha jó idő lesz, kirándulunk. — Amilyen a mosdó, olyan a törülköző. - Hogy mit mondott, arra már nem emlékszem. Mindhárom mondat élén kötőszó áll (ha, amilyen, hogy), nyelvtani szempontból mégsem hibáztatható egyik sem. Visszatérve a leggyakoribb kötőszóhoz, alkalmanként az is elképzelhető, hogy és-sel kezdünk mondatot. Igaz, erre a hivatalos stílusban, a tudományos nyelvben nemigen kerülhet sor, de a beszélt köznyelvben vagy a szépirodalomban természetes jelenség. A Szózat három mondata — sőt versszaka - kezdődik kapcsolatos kötőszóval: És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán. S népek hazája, nagy világ! Hozzád bátran kiált... S a sírt, hol nemzet sűlyed el, Népek veszik körül... Ez tehát sajátos stíluseszköz, akárcsak a kötőszóhalmozás, melyre szintén Vörösmartytól idézünk: Most tél van és csend és hó és halál. Hasonló példákat találunk az igényes esszényelvben és a publicisztikában is. Helyesírási álszabály is fűződik a kötőszókhoz: az „ és" elé nem teszünk vesszőt. Ezt csak féligazságnak tarthatjuk, ugyanis felsorolásban, azaz halmozott mondatrészek között valóban nem teszünk elé vesszőt: Tejet, kenyeret és sajtot vettem. - Ha viszont 60 XI. évfolyam 10. szám — 2001. október
