Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 7. szám - VERS, PRÓZA - Erdődi Gábor: Rembrandt - Erdélyi Z. János: Árnyék szívja a lelkem, Inga-időnk
Arany sátor ében keretben Rembrandt menyasszonya. Néma beszédek rejtélye lebben. Ki ül ott? Ráchel? Lea? Mi történik a képen? Menyegző, vacsora, vigília? Csak ő aránylik feketében: Az izzó-szívű Tímea! Eddig melegített ragyogásod. Most árnyék szívja a lelkem. Magadból miért kell kizárnod? Miért tagadsz meg engem? Eddig is csórón-kopottan jártam, de elmémben lobogtam-égtem. Nélküled - a világból kivájtan - hova űz csellengő létem? Eddig melegedtem, most vacogok, remegésem rázza a mennyet. Teérted én bármire kész vagyok... de Nélküled hova menjek...? Lián-ragaszkodás indái fonatolják mikörénk szövevényünk, s fönn a menny-kupolában inga-időnk egy elszabadult szálán lengedezünk, csillag-múlásokban mérvén magma-valónk eggyé-zuhanását. A „Kedveshez” c. ciklusból 36 XI. évfolyam 7. szám—2001. július
