Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 10. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XL.
vesz a közös vadászatokon, ímmel-ámmal el is sütögeti a puskáját, de sohasem érzett komolyabb örömet a vadászatban. Természetesen a szenvedélyes, jó vadászbarátok tréfáit, sokszor talán kíméletlen megjegyzéseit, cukkolásait sem veszi szívére, együtt derül velük, időnként még rá is játszik erre. Lóversenyeken, vadászvetélkedőkön aktív, de leginkább utolsó. Ám ennek ellenére fogadásokat szívesen köt, mivel a nyereményt - ami mindig folyékony - akárki nyeri is, azt a város főpresszójában úgyis együtt isszák meg. Valaha kiváló futballista volt, egyetemista korában a DEAC-ban rúgta a labdát. Még ma is szívesen beáll hébe-korba játszani a strandon, de a gyaloglást, azt ki nem állhatja. No, meg hát a puska kezeléséhez sem ért. így őt általában oda állítják, ahol a legkevesebb vizet zavarja. A sor szélén szépen elálldogál, ott nem kell kapkodnia lövéssel, az újratöltéssel. Egy hangulatos decemberi délelőtt is, egy sásas-nádas legszélén, az út mellett ábrándozott, s minden vadászizgalom nélkül hallgatta a társak szapora duplázásait, amikor egy régen látott, kedves jó barátja megállta mellette autóval. Rágyújtanak, beszélgetnek, csak úgy, az autónak támaszkodva, amikor szóba jön, hogy mit keres ő itt.- Vadászunk. Nem látod? Talpig zöldben vagyok, ez meg itt a puskám, ni! - mutatja nagy büszkén, mert megsejtette, hogy a cimborája talán még nem is látott ilyet, s úgy tűnt, hogy azon ritka emberek egyike, aki valószínűleg még őnála is kevesebbet tud a vadászatról -,sa következőkkel folytatja.- Vastagcsövü és dupla! S hogy lő! Gyönyörűen! No, édesem! Akarsz-e egy tarka, szép fácánt? Olyan igazi, színes, hosszúfarkút? Az ám a jó levesnek!- Hát annak biztosan örülne a feleségem. Nagyon szeretjük a húslevest - derül fel a barát ábrázata. Meg a sógoromé is, és már emeli is le a válláról a betöltött lapátcsövüt, oly magabiztossággal, mint valami mestervadász, akinek egy fácán terítékre hozatala nem több egy laza csettintésnél.- Lövök én neked pillanatok alatt, édes egy komám, csak nyisd ki a csomagtartód fedelét. A barátnak fogalma sincs arról, hogy hogyan is működik ez az egész, nem látott még ilyet. A kedves felajánlásnak örült, így egy mozdulattal már fel is pattintotta a márkás nyugati autó hatalmas csomagtartójának tetejét. S ekkor, hogy, hogy nem, erőlködve bár, de egyre emelkedő ívben a nádas felől egy kakas egyenesen feléjük repült. A sógor meg, mint aki mindig is így szokta, egyetlen lövéssel megtöri ezt a szép ívet, s az élettelen színes madár az autó mögött egy méterrel nagyot puffanva földet ér.- Na, ezt jól elszúrtad! - fordul rokonom a barátjához, aki zavarban van, mert látja a ráncolt, komoly ábrázatot, s nem érti - hogyan is érthetné -, hogy mit rontott el, mi az, amit nem úgy tett, ahogyan kellett volna.- Te is jó helyen tudsz állni! Nem bírtál volna már egy méterrel visszább? Akkor pontosan beleesett volna. Most meg hajolhatsz le érte. A barát a csodálkozástól, az őszinte ámulattól bambán köszöni meg a fácánt, s abban a szent meggyőződésben, hogy Kelet-Magyarország legkiválóbb, legvirtuózabb sörétlövő vadászával találkozott - búcsúzik el, s halvány sejtelme sincs arról, hogy az én Új Hevesi Napló 31
