Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 10. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XL.
Az első körben már szépen szólt a puska, de a második volt az igazi ígéret. Egy hatalmas területű gyümölcsöst fésültünk át. Magas, száraz gaz, jó takarás nyúlnak, fácánnak. A mi újpuskás barátunk is durrogatott szaporán. Ami megmozdult, már kapta is a duplát. Aztán jött a halk szitok, sziszegés, amely azt jelentette, hogy sajnos ez sem talált. Szűkült a kör, egyre több volt a vad előttünk. Gyönyörű teríték ígérkezett. Ám az egyik lövés után csaknem vége lett a vadászatnak, mert hallótávolságon belül mindenkiben elállt a lélegzet a rémülettől. Ugyanis valaki eszeveszetten üvöltözni kezdett, s amíg meg nem értették, hogy miről is van szó, valami komoly, nagy bajra gondolt mindenki.- Éljen! Megvan! Meglőttem! Felfordult! Idenézzetek, itt van! — kiabálta torkaszakadtából a mi vadászkollégánk, s annak ellenére, hogy jól tudta - hisz sokat látta -, hogy hogyan illenék ilyenkor viselkedni, nem bírta hihetetlen örömét leplezni, és boldogan ugrálva kiabálta országnak- világnak a szenzációs hírt. De még most jött a java.- Emberek! Bajtársak! Nézzétek, mi történt! - üvölti most már szinte öntudatlan állapotban. - Nem is egy! Ez kettő! Nemcsak nyulat lőttem, fácánt is! Egyszerre kettőt! Vadász vagyok, vadat lőttem! Puskája a nyakában lóg, egyik kezében nyula, másikban a kakas táncol, majd szalad az egyik szomszédjához, aztán a másikhoz, és ő az, aki puszilja őket túláradó örömében. Az történt, hogy lőirányban volt a nyúl, mögötte a fácán, és a szétbomló sörétraj mindkettőt eltalálta. Kétségtelenül ritka az ilyen lövés, de most ez történt. És éppen azzal az emberrel, akinek a kezében a sörétes fegyver bizony, enyhén szólva is kapanyélként hatott. Elabár, mint tudjuk, az is elsülhet olykor-olykor. A sógorom jó ember. Fehérgyarmaton körzeti orvos negyedszázada. Orvosnak is jó, szeretik a betegei. Ám vadászik is. S annak már bizony nem annyira jó. Ezt nem titkolja ő sem, de nehezen is tehetné. Van egy 12-es Monte Carlója és semmi más. Neki ez bőven elég. Talán még sok is. A sörétes patronokat golyónak hívja. Az apró, tízes sörét a kis golyó, a durvább szemű hatos a nagy golyó. Baráti köre beszélte rá annak idején, hogy lépjen be ő is a társaságba. A vadászatok utáni, rendszeres, vidám hangulatú együttlétek vonzották őt inkább, mintsem a vadregényesen szép, apróvadas területen való cserkelések. Évente egyszer-kétszer részt 30 XT évfolyam 10. szám — 2001. október
