Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)

2001 / 10. szám - VERS, PRÓZA - Fecske Csaba: Nagymama születésnapja

nagymama, de evvel nem tudta megvigasztalni nagyapát, aki évtizedek múltán is rettentően sajnálta azt a szép órát.

Nagymama hálás mosollyal nézett a kipirult zongoristára, akinek drágakövek bizarr fényei vilióztak szemében, és játék közben úgy lobogott a haja, mint víz alatt a hínár. Neki is Beethoven volt a kedvence, mint nagymamának.

Nagymama, mint egy elsőáldozó kislány, átszellemülten ült az öreg karosszékben, és sorban mindenkitől megkérdezte, hogy hogy hívják, és hogy miért nincs itt Ödönke. Ödönkéről tudni kell, hogy ő volt nagymama első férje, élete első, máig legnagyobb szerelme, egy állítólagos bajor herceg törvénytelen fia. Alakját nagy titokzatosság övezte. Hegyes kis bajuszkájával számtalan ifjú hölgy szívén ejtett sosem gyógyuló sebet. Azt a hetyke, fekete bajuszt egyszer én is láttam a nagymama nyakában függő kis medalionon. Ödönke ibolyakék szemét valahol Isztambulban zúzta be a könyörtelen halál. Állítólag párbajban vesztette életét. •

Hogy mit keresett Ödönke török földön, arról legendák keringenek, nagymama úgy tudja, adósai elől menekült. Az igazságot valószínűleg Ödönke magával vitte a sírba. Egy fekete szempárt keresett nagyapa szerint, szintén ő mondja, hogy Ödönke, akivel én egy kicsit mindig szimpatizáltam, hiszen akár a nagyapám is lehetett volna, rossznyelvek szerint a feltételes mód akár el is volna hagyható, szóval nagyapa szerint Ödönke krakéler, egy közönséges szoknyapecér volt, nem érdemelte meg a nagymamát. Nagyapától senki sem veszi rossznéven, hogy ilyeneket mond egy halottról, neki joga van ilyeneket mondani, éveken keresztül meg kellett küzdenie Ödönkével, és kár is volna tagadni, hogy az a hegyes kis bajusz mindig erősebbnek, vonzóbbnak bizonyult az ő ártatlan, tiszta tekinteténél.

Ráadásul a Doxáját is ellopták, amiről persze Ödönke nem tehet, no de mégis.

24

XI. évfolyam 10. szám —- 2001. október