Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 9. szám - KÖZÉLET - Bakacsi Ernő: A tanítónő
takácsi &rnő Régen történt, közel negyven éve. Nem is kellene papírra vetni, ha mostanában nem történhetne vagy nem történne hasonló eset. De sajnos manapság is előfordul ilyesmi, tehát a téma aktuális. A bölcsödében puszit nyomott kislánya arcára, majd átadta a dadának, aztán rohant a buszmegállóhoz. El kell érnie ezt a járatot, a következővel már elkésik, nem ér be időben az iskolába. A megállóban sokan várakoztak.- Tolongás lesz most is - gondolta keserűen. - Pedig a munkások már korábban elmentek, az itt várakozók zöme tisztviselő, akik a városszéli nagy gyárba igyekeznek, a többi meg a jó ég tudja, hová megy. Persze vannak kisebb üzemek, műhelyek is, oda is ki kell jutni. Nem ismerte még annyira a várost, nemrég költöztek ide. A férje itt kapott munkát, helyesebben ide hívták, de ő csak úgy vállalta a megtisztelő feladatot, ha neki is, a feleségének itt biztosítanak munkát, tanítási lehetőséget. így került a városszéli iskolába, tulajdonképpen ez még falu, pár éve csatolták a városhoz. Ezért kell buszozni, félóra a menetidő. Csak az a baj, hogy reggel csúcsforgalomban utazik, és legtöbbször nagy a zsúfoltság. Beállt a járat, a tömeg nekilódult, az áradat magával sodorta. Fent már régen nem volt ülőhely, szorosan álltak az emberek. Alig kapott levegőt, testszag terjengett, a táskája is nehéz volt: tele könyvekkel, füzetekkel. Senkinek nem jutott eszébe, hogy átadja neki a helyét. Néha előfordul, de most nem. Pedig most jólesne leülni. Igaz, nem tudhatják, hogy terhes, alig három hónapos, de ha valaki jobban megnézi, már látszik, kezd gömbölyödni. Úgy látszik, nagy pocakja lesz most is, az első gyerekkel is óriási hasa volt. Még szerencse, hogy jól viseli ezt az állapotot. Rossz volt a kedélye. Vajon akkor is így tolakodnak, lökdösik, ha már a hatodikhetedik hónapban lesz? Egy kicsit az osztálya is elkeserítette. Nem voltak sokan, nyerőszám, huszonegy az osztálylétszám. Ez nem kevés, de nem is sok. Ennyi gyereknél még az egyéni foglalkozásra is jut idő. És aranyosak is, ez természetes. A világon mindenütt szeretnivalók, aranyosak az elsősök. Csak hát van egy pár hátrányos helyzetű. Hátrányos helyzetű... húzta el magában a szót, többszörösen is az. És ahogy látja őket, bármennyire korrepetálja majd ezeket a lurkókat, le fognak maradni. A mércét, az iramot nem lehet hozzájuk igazítani, annak minimum egy közepes képességű gyerek terhelhetőségéhez kell alkalmazkodni. Az ő gyerekei pedig tudnak, az előző iskolájában is így volt, itt sem lesz másképpen. No, de ezek... izgatta a kérdés. Nehéz eredményt felmutatni olyan gyereknél, mint ez a Puporka Józsika. A táblán megmutatta, elmagyarázta, hogyan kell húzni, gömbölyíteni a vonalat. Most mindenkinek megcsinálok kettőt a sor elejére, aztán majd ti folytatjátok a sor végéig. Amikor Puporkához ért, látja, hogy a gyerek előtt nincs semmi.- Hát neked, Józsika, hol van a füzeted?- Nincs, nekem nincs irkám.- Hogy-hogy, hát hová tetted?- Áztat mondta apám, hogy nem fussa. Időbe tellett, mikorra megértette, hogy tulajdonképpen mit mond a gyerek.- Ezt egy ügyes kisfiú szépen, magyarul úgy mondja, hogy „Édesapám azt mondta, nem futja.” Ez azt jelenti, hogy nincs rá pénz, nem tudjuk megvenni. 104 XI. évfolyam 9. szám—2001. szeptember
