Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)

2001 / 9. szám - KÖZÉLET - Bakacsi Ernő: A tanítónő

- Nincs rá? - kérdezte magában, hiszen a legolcsóbb füzet ide megfelel, és az negyven fillér.- No, akkor mondd el helyesen, Józsika, hogy mit mondott édesapád!- Áztat mondta, hogy nem fussa.- Majd megtanulod, egyszer, remélem, megtanulod - gondolta a tanítónő.- Józsika, mondd meg a szüleidnek, hogy holnap délután meglátogatlak benneteket. Nem felejted el?- Nem.

Másnap elment a telepre. Egy iskolás gyerek, aki ismerte, megmutatta a Puporkáék viskóját. Kopogott az ajtón. Semmi válasz. Másodszor jóval erősebben kopogott, és be is kiabált:- Van itthon valaki?

Bentről valami mocorgásfélét, morgást hallott. Benyitott. Kesernyés, kellemetlen szag csapta meg az orrát. A helyiségben, amit konyhának vélt, félhomály volt, de azért jól lehetett látni a tűzhelyet - a platóján csorbult, ételmaradékos, szennyes edények - középen egy asztal három székkel, egy felborult hokedli, a túlsó sarokban ágyféle, rajta egy éppen felkönyöklő, láthatólag részeg ember. Mielőtt megszólalhatott volna, a pasas rámordult:- Mit keres itt? Menjen innen!

Az egész fenyegetően hangzott. A másik helyiség felé, amit szobának gondolt, nem is tett lépést, szó nélkül kifordult.

A gyerekeket nem látta sehol. Biztosan csavarognak valamerre - gondolta. A szomszéd ház előtt ácsorgó asszonytól megkérdezte: nem látta-e Puporkánét?- Nem láttam, lehet, hogy dolgozni van.

Sietett ki a telepről, félt. Sovány, mocskos, gubancos szőrű kutyák ugatták. Suhancok, öregek, egy pár középkorú férfi is szemérmetlenül bámulta, némelyik tekintete határozottan ellenséges volt, de nem szólt hozzá senki.

Ide se jövök többet, gondolta. Mondhat az igazgató, amit akar. Ha nagyon muszáj lenne, akkor megkérem a férjemet, hogy kísérjen el. Vele nem félnék.

Még aznap vett egy füzetet, a következő nap odaadta a gyereknek.- Ebben végezd a feladatokat, mint a többiek. Meglátod, menni fog. Ügyes fiú vagy te - dicsérte a lurkót.

Két nap múlva észrevette, hogy Puporka előtt ismét nincs semmi.- Józsika, hol a füzeted?

A gyerek lesüti a fejét, nem válaszol.- Kisfiam, kérdeztelek. Hol van a füzeted? Otthon felejtetted?- Nem.- Hát akkor hol van?- Begyútottak vele. Nem vót gyútós, avva’ gyútottak be a masinába.

Újra vett neki füzeteket. Vonalasat, kockásat, meg ceruzát és radírt is. Itt van a táskájában. Ma odaadja neki, délben pedig, mielőtt hazamenne, beszedi. Ezután ezt teszi mindennap, legalább az iskolában dolgozzon, tanuljon ez a szerencsétlen gyerek. Persze - gondolta keserűen -, ha egyáltalán eljár majd az iskolába...

Új Hevesi Napló

105