Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 9. szám - KÖZÉLET - Cserniczky Dénes: Hihetetlen történetek
Feleségem kollégája meghívta ismerőseit, barátait, így minket is, maga főzte töltött káposztára. A tízegynéhány fős vendégsereg iszonyatos lármát csapott. Egymás szavába vágtunk.- Hogy vagy? Régen láttalak!- Mi van veled?- Hallom, kisbabátok van. Gratulálok! A házigazda:- Gyerekek, tálalva! Eszünk, eszegetünk. Dicsérjük az igen kiváló káposztát. A társaság csendesebb lett. Itt mondott valaki egy történetet, ott megpendített valaki egy közös emléket. Egyszer csak egy nő:- Gyerekek! Ezt még nem mondtam nektek, de figyeljétek meg! Hihetetlen, de így történt. Fiatal lány voltam, amikor az Oktogon téren álltam, és csak annyit láttam, hogy egy fiatalember a villamos alá zuhan. Én egy retteneteset sikoltottam. A tér megdermedt, és én rémülten vártam, mikor következik be a szörnyűség. Nem tudtam levenni a szememet a mozdulatlan testről. A villamos elment, és képzeljétek, a fiatalember felállt. Ilyet még nem láttam. Egy karcolás nélkül megúszta. Hihetetlen! Sokszor gondolok vissza erre az esetre. Komolyan mondom, szeretnék egyszer találkozni vele. Felálltam. Odamentem hozzá:- Tessék. Én voltam. 96 XI. évfolyam 9. szám—2001. szeptember
