Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 9. szám - KÖZÉLET - Patkós Attila: Elmélkedés az ősz kapujában
^atkás Sfittila Gyakorta hallani ilyen felszakadó megjegyzést: csak megöregedni ne kellene! Mindez azt sejteti, sok bajjal jár az öregség. Főleg, ha betegség és magány csatlakozik hozzá, pedig fiatal éveiben mindenki úgy reméli, úgy tervezi, hogy szeretné megérni az öregkort... Ha tehát Te, őszülő nagyanyó, nagyapó, aki - ebben a kegyelemben részesültél, úgy tekints vissza, mint egy régi óhajod, vágyad beteljesülésére. Légy hálás érte, hisz jól tudod, nem mindenkinek adatik meg a hosszú élet ajándéka, amely Téged minősít. Láthatod, hányán, de hányán szálltak sírba hatvan év előtt... Tudom, azt válaszolod erre: igen, igen, de azért mégsem így gondoltam az öregségemet. Valami nincs rendben. Ne keressük, kutassuk az okokat egy beteg társadalomban. Fiatalok és idősebbek elszakadtunk a hagyományoktól -, amit büntetlenül nem lehet megtenni - a korábbi nemzeti rituális rendtől, meg aztán az öregedő embernek ugyanúgy „töve szakad”, mint őszön a növénynek, és Ő lesz a magba sűrűsödő képesség. Hogy aztán sugározni tudja ezer ágra az élettapasztalatát, bölcsességét az unokáknak. Ti, akik már közelebb vagytok a Teremtőhöz, felülemelkedtetek oly sok mindenen - már szinte lebegtek —, ne húzzon benneteket vissza a hétköznapok kicsinyes-sekélyes nyűge. Ismét fehérek lettetek, mint a szüztiszta hó. Újólag tiszták és szüzek vagytok! Nagy-nagy titkok tudói és birtokosai. Adjátok át ezeket a sziporkázó kincseket, minden ékes drágakőnél sokkalta többet érőket, az ugyancsak tiszta és még szűz unokáitoknak. Elbűvölve fogják hallgatni! S ha majd ők is megöregedhetnek, akkor majd felszakad szívükből a hála, Rátok emlékeznek, valami hálát rebegve. így augusztus 24-e, bőre nyúzott Bertalan névünnepe után, amely az ősz kapuját jelöli ki, egyben az iskolakezdés előtt, érdemes elidőzni ilyen gondolatok mezsgyéjén. Ha szükséges, hát küzdjetek meg azért, hogy „nevelhessétek” unokáitokat, csak a nagy kincset és titkot adjátok át! A szülők napestig dolgoznak, keresik azt, amiből oly kevés van. Ti őrködjétek és vigyázzátok a növevényeket. Gyomláljátok és nyesegessétek a vadhajtásokat. Minden alapotok és tehetségetek megvan ehhez. Meglátjátok, az erőt is megkapjátok nemesen áldásos, pallérozó tevékenységetekhez. Rendhagyó módon - ebben a megpenderült világban - Ti keressétek az unokáitok társaságát, és kérés nélkül is forduljatok feléjük! Nagyon nagy szükség van Rátok. Ha nem mondják, nem éreztetik, akkor is. Új Hevesi Napló 97
