Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 9. szám - VERS, PRÓZA - Hubai Gruber Miklós: Karperec
megmosolyogta magát: fogságot megjárt nagyapjától látta valamikor, kicsit talán az ő emléke előtt is tisztelgett a különös, oroszos szokással. A takarékszövetkezeti elnök belemélyedt az iratokba. *** Márta, te nagyon jól tudod, hogy Julis néni a múltkori kölcsönét sem fizette még vissza. Ketten álltak az íróasztal túlfelén. Böbe, az ügyintéző, meg egy vékonyka, összetöpörödött öregasszony. Fekete fejkendőben, mezítláb állt a finom szövésű szőnyegen, koszos zsebkendőjét morzsolgatta ujjai között. Nagyga Juli nénit a borókásból még gimnazista korából ismeri Márta: egy osztályba járt Julcsival, a legnagyobb Nagyga lánnyal. Bejárók voltak mind a ketten, de kimaradt a lány, alighogy elkezdték a második osztályt. Nagyon ivott az öreg Nagyga, s mert kötekedő természetű volt, börtönbe került, otthon hagyva a sok gyereket: Julcsinak munkába kellett szegődnie. Nem is végezte el a technikumot. Férjhez ment, szült három gyereket, ma a Kábelkötegelőbejár, szalagon dolgozik. Néha látják egymást a buszon. Az öregasszonynak persze csak ott maradt a többi gyerek - s bár a férje időközben kiszabadult, hogy nem hagyta el az ivást, elköltözött tőle a család. Albérletben laknak most, megkapták az önkormányzattól a volt kanászházat, annak szoba-konyhájába hurcolkodtak át. Még mindig hatan. Kiestek aztán a Márta látómezejéből is, legfeljebb egy-egy alkalommal, ha találkozott valamelyik lánnyal itt lenn az ügyféltérben - mindig volt valami kölcsönük -, mikor azt fizették. Kétségbeesést olvasott ki most a takarékszövetkezet elnökasszonya az öreg szüle szeméből, elément hát, kézen fogta, leültette a bőrkanapé hűvösére, közvetlenül maga mellé:- Mi a baj, Juli néni? Nagyot nyelt az öregasszony, már-már megint belepityeredett, de hang nemigen akart kijönni a torkán. Súgva mondta csak, amit mondott, alig hallhatóan, mintha csak titkolnia kellett volna, ami pedig majd’ szétfeszítette a bensőjét.- Segíts nekem, Kislányom, te vagy az, ugye, Túri Márta, barátnője aki voltál az én kis Juliskámnak? Hisz megismerlek, a Jóisten is áldja meg a jó szívedet. Lassan bontakozott csak ki az öregasszonyból, miért kényszerült az emeletre följönni vele az ügyintéző. Iskolakezdésnek néz elé megint a Nagyga család, s bár megkapták a tanszersegélyt, meg az összes föllelhető lehetőséget is, a legnagyobb lány az otthon maradottak közül most kezdené az egyetemet. Messze megy, távolra a szülői háztól, fölvették a kollégiumba is. Oda meg már mégsem küldheti az anyja a tavaly levetett göncében. Visszafizetik ők a kölcsönt, még ha száraz kenyeret kell is hónapokon át enniük. Ezúttal Gergelyné Túri Mártán volt a sor, hogy ne tudjon az örömmel vegyített keserűség hallatán megszólalni. Kezében még mindig az öregasszony göcsörtös ujjait tartotta, s hogy rózsaszínbe hajló blúzának ujja alól kikandikált közben a vékonyka karkötő, már nem is akart mondani semmit. Ránézett az ékszerre, aztán rá megint az öregasszonyra, s szó nélkül aláírta a kölcsönkérő űrlapot. Miközben bekarikázta rajta a legkedvezőbb kamatlábat. Azt, amivel csak saját dolgozóinak adhat kölcsönt a Takarékszövetkezet, azt is csak a legrendkívülibb esetekben... Új Hevesi Napló 61
