Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 9. szám - VERS, PRÓZA - Hubai Gruber Miklós: Karperec
&%éÁe/y j2Wki Elporzott a nyár, sárgult a határ, éléskamráját megtömte a hörcsög. Pompáztak mind az érett, telt gyümölcsök, (a körtefában felejtsd el a görcsöt), a szőlő vérét szívta a darázs. Háború dúlt augusztus tengerén, ott kapott léket az utolsó dinnye. Ki emlékezik a Lőrinc-napi csínyre? Hol búvik a kert fészekhagyó pintye? A tábortüzet ki altatta el? Térdig harmatban gyalogolt a hold. Lent, a patakban szagos kender ázott. Valaki éjfél előtt még magázott, s hajnalban már a szívemen virágzott, mint fehér fürtjét áldozó akác... Tavasz múltán most téli varjú károg, de nem múlt el - csak elmaradt a nyár. Egy madár úgy szállt ki a nyárból, mintha berozsdált kalitkából, aminek nincs már ajtaja. Fehér fénypihe hull a szélben, s nem várom meg, hogy földetérjen: ez már a tél első hava. (J&ácaá 62 XI. évfolyam 9. szám—2001. szeptember
