Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 9. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: A maffia III.
GIORDANO: A menyasszonyom. Neked nem mondanak semmit? Most hoztam haza Oroszországból. ALTRETTANTO: (Megvetőleg végigméri az unokáját) Elment az eszed? Megtiltom, hogy vadembereket hordj a házamba! Azonnal dobd ki innen! GIORDANO: Már elment. Megsértődött, hogy a családból senki nem fogadta. ALTRETTANTO: És te még feleségül akarsz venni egy olyan lányt, aki nem tartja tiszteletben a családodat? Micsoda világ! GIORDANO: (Szájbarágósán) A világ ma már más, mint a ti időtökben, Nagytata. És különben is a család sértette meg őt. ALTRETTANTO: (Határozottan) Ha asszony, legyen alázatos! Ha a családod ellen lázad, ellened is lázad. Aztán majd ellened neveli a gyerekeidet, és ott kötsz ki, ahol én. GIORDANO: (Türelmetlenül) Hol vagyunk még attól? Különben bennünket senki nem nevelt apa ellen. ALTRETTANTO: Tudta is anyád, hogyan kell gyereket nevelni...! Mindent rátok hagyott, és most ahányan vagytok, annyifelé mentek a saját fejetek után. GIORDANO: (Dühösen) Ne sértegesd az anyámat! Ne merészeld! ALTRETTANTO: (Megvetően) Na, ugye, megmondtam. Még a nagyszüleid iránti köteles tiszteletre se tanított meg. GIORDANO: (Nagyon dühös) Te mindig azt képzelted, hogy mindenkinek csak téged kell tisztelnie. Te viszont mindenkit lenézhetsz, lekezelhetsz... ALTRETTANTO: Mostmár aztán elég legyen! Fogd be a szád! GIORDANO: Nemhogy megköszönnéd, hogy kiszabadítottalak! ALTRETTANTO: Kötelességed volt. GIORDANO: (Kikel magából) De nem volt érdemes! Te már sose változol meg! Mindent ugyanúgy akarsz csinálni, mint azelőtt! ALTRETTANTO: (Gőgösen) Naná, majd a kedvedért szakállat, hosszú hajat növesztek, hippinek öltözöm, és mindenféle cafkákat hordok a házhoz, mint te! GIORDANO: Marinka nem cafka! ALTRETTANTO: Nem is! Az első palival, aki az útjába akad, össze fog állni, és otthagy téged! GIORDANO: (Kétségbeesetten küzd a gondolat ellen) Nem is igaz! TRATTAMANTI: (Belép) De, sajnos, igaz, kedves Giordano. Ginepra nem vesztegeti hiába az idejét... (Sokatmondóan mosolyog) GIORDANO: (Kétségbeesetten) Ne merészeld...! ALTRETTANTO: (Észbekap) Őrség! Azonnal fogják el ezt a disznót! (Az őrök belépnek, de Trattamanti mögé sorakoznak fel. Mögöttük belép Beppe Lombardi a saját embereivel) Őrség! Őrség! BEPPE LOMBARDI: (Előbbre lép, az őrök köveik) Jó napot, uraim! Ugye, nem szükséges bemutatkoznom? ALTRETTANTO: (Felpattan) Azonnal takarodj a házamból! Mit nem merészelsz?! Őrség! BEPPE: (Szemével int a saját embereinek, mire azok körbefogják az öreg Altrettantót és az unokáját) Semmi szükség erre, Don Cesare. Megbeszélhetjük békésen is a dolgot. ALTRETTANTO: (Mérgesen, az őrök szorításában) Velem ugyan nem beszélsz meg semmit! Nem szoktam kis nyálasokkal tárgyalni! BEPPE: (Pökhendin) Nem is magára gondoltam. Ebben a családban már egyedül csak az unokája számít. (Megvetően végigméri az öreget) ALTRETTANTO: Nahát, micsoda szemtelenség...! (Az őrök egy székre kényszerítik) BEPPE: (Giordanóhoz, barátságosan) Nos, Giordano? Mi a véleményed? 54 XI. évfolyam 9. szám—2001. szeptember
