Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 9. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: A maffia III.
GIORDANO: (Az őrök szorosan fogják. Fojtott dühvei) Ugyan mit lehetne? Olasz ember a keze nélkül nem tud beszélgetni. BEPPE: (Az őrökhöz) Vegyétek el a fegyverét! (Amazok megmotozzák Giordanót. Mikor előkerül a pisztoly, Beppe int az embereinek, hogy elengedhetik) És most? GIORDANO: (Kiszabadult karjával a ruháját, haját igazítja. Méltatlankodva) Szemtelenül betolakszol a házunkba, intézkedsz, utasítgatsz, mit kéne gondolnom? Amit te is gondolnál, ha fordítva lenne... BEPPE: (Kedélyeskedni próbál, de fölényesen) Fogva tartott ember ne érzékenykedjen. (Hirtelen fordulattal) Mi az, hellyel se kínálsz bennünket? ALTRETTANTO: (Dühösen, sipító hangon) Hívatlan vendéget nem szokás leültetni! BEPPE: (Megvetőleg) Nem magához szóltam. (Várakozóan néz Giordanóra) GIORDANO: (Leverten) Foglaljatok helyet, urak. ALTRETTANTO: (Hisztizik) Megtiltom, hogy ezekkel tárgyalj! Kikérem magamnak! GIORDANO: (Szomorúan) Nagypapa, nincsen más választásom. ALTRETTANTO: (Mint az előbb) Nincs?! Nincs?! Engem hiába kényszerítenek, egy szót nem szólok hozzájuk! BEPPE: (A gorillákhoz) Vigyétek már ki innen az öreget! Nem hagy nyugodtan beszélni. ALTRETTANTO: (Miközben az őrök kifelé cipelik) Nem tárgyalhatsz velük! Megtiltom! Eresszenek el, alávaló népség! Giordano! (Amazok kiviszik, de még hallani a távolodó kiáltásokat) GIORDANO: (Kissé még feldúlt az iménti jelenet miatt) Nos? Hallgatlak. Egy italt, urak? (Bólintanak, mire Giordano int az egyik őrnek a szemével. Az engedelmeskedik.) BEPPE: (Giordanóhoz, miközben átveszi a poharát) Először is elnézést, hogy így rátok rontottunk. (Giordano bólint) A helyzetet nézve, épp az utolsó pillanatban történt. Apád és nagyapád kiszámíthatatlan dolgokat műveltek mostanában, veszélyeztetve ezzel a ti családotok és a többi család biztonságát. Apád különösen sok üzletet fuserált el az utóbbi időben... GIORDANO: (Félbeszakítja) Az üzleti ügyeink éppenséggel jól állnak. BEPPE: (Elismerően bólint) Tudom. De az kizárólag a te érdemed. Nagyra becsülünk azért, amit a russóknál összehoztál. Ezért ajánlunk tárgyalást. GIORDANO: (Komolyan bólint) Milyen alapon? BEPPE: (Kedélyesen) Méltányossági alapon. Nyilván tudod, hogy ugyanezt elérhettük volna néhány pisztolylövéssel is. Nem lett volna ügy, a dolgok mindig mennek tovább. GIORDANO: (Feszélyezve érzi magát) Tudom, tudom. De mit értesz azon, hogy méltányossági alapon? Az öregekkel mi lesz? BEPPE: Az öregek oda kerülnek, ahol a helyük van: nyugdíjba, szanatóriumba. GIORDANO: (A fejét csóválja) Nem igazán méltányos... BEPPE: (Energikusan) Hidd el, így a legjobb nekik. Mit lehet már olyan emberrel kezdeni, aki összevissza kapkod és hisztizik? (Giordano lemondó mozdulatára) Egy pillanatig nem vitás, hogy a helyi érdekeltség irányítása a te kezedben marad. De... (Fürkészi Giordano arcát) talán még jobb lenne, ha megtartanád magadnak azt a provinciát... az oroszokat. GIORDANO: (Nem néz vissza rá. Szomorkásán, maga elé) Még nem döntöttem, visszamegyek-e oda vagy nem. BEPPE: (Lendülettel) Nem is kell rögtön eldöntened. Amit mondtam, csupán a családom elismerését fejezi ki. Másnak egész életműve az, amit te egy-két hónap alatt létrehoztál. Bámulatos érzékkel kezelted a helyzetet. Új Hevesi Napló 55
