Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 9. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: A maffia III.
TRATTAMANTI: Úgy volt, hogy a fia benősül, és a dolgok szép rendben is mentek, Giordano elszánta magát, de Bruno mostmár hallani se akar róla. BEPPE: Van rá valami konkrét oka? TRATTAMANTI: (gunyorosan) Hogy a kislány foglalkozása afféle... nem túl vonzó... szóval, hogy modell. BEPPE: Akkor nem csodálom. Én se venném el. Nem való feleségnek az, aki pénzért bármijét mutogatja. TRATTAMANTI: (Legyint) A mi szakmánkban nem lehet érzelegni, kedves barátom. A cosa nostra érdeke nagy szó. Különben is, ha a fiú benne van, mi csak örülhetünk neki. BEPPE: (Feszülten) És az apja... Don Bruno... mit akar csinálni? TRATTAMANTI: (Fanyarul) Hát, amit ő akar, azon egyszerűen nem lehet elmenni. Egyszer azon aggódik, hogy a fia nincsen ott biztonságban, aztán mikor Giordano felhívja telefonon, ordibál vele, hogy maradjon ott, ahol van. Mindezek után hívat engem, hogy akadályozzam meg a házasságot, és a fiát hozassam haza akárhogyan is. Közben találkozni vél az apja szellemével, és beszél is vele... BEPPE: (Félbeszakítja) Tessék? De hiszen Don Cesare él. (Gyanakvóan méregeti Trattamantit) Vagy tévedek? TRATTAMANTI: (Észreveszi a fiatalember nyugtalanságát) Dehogyis téved, kedves fiatal barátom. Él az öreg, él. Házi őrizetben tartjuk, de a fia egy fatális véletlen miatt azt képzelte, hogy... BEPPE: (Gyanakodva) Nem értem, miről beszél. Ez az egész olyan zavaros. TRATTAMANTI: (Cinikus nyugalommal) Én is azt mondom, hogy az ügy nem tiszta. Ha Bruno rögeszméinek története kiszivárog, itt olyan anarchia lesz... kitör a hatalmi harc. BEPPE: (Röviden, határozottan félbeszakítja) És most mik a tervei? TRATTAMANTI: Nekem? (Beppe bólintására) Bruno barátunkat kezeltetni kellene. így simán ki lehetne vonni a forgalomból. A fia most el van foglalva a kis Marinkájával. Ez egy remek intervallum arra, hogy egy gyors akcióval végrehajtsuk az Önök eredeti elképzeléseit. BEPPE: (Szigorúan, rendreutasítólag) Mi nem képzelgünk. Mindig határozott terveink vannak. TRATTAMANTI: (Óvatosan helyesbít) Terveit. BEPPE: (Elgondolkodva) És a többi dón? Ők mit fognak hozzá szólni? TRATTAMANTI: (Ravaszul) Csak bízza rám őket. A szervezés az én dolgom. BEPPE: (Nincs túlzottan meggyőzve) Ha balul üt ki a dolog, remélem, tudja, hogy magának befellegzett... TRATTAMANTI: (Ironikusan) Nem húzok én ujjat olyan hatalmasságokkal, mint a kedves papája, nagypapája... BEPPE: (Elégedetten mosolyog) Nem is ajánlom. A Lombardi név nem akármilyen név a cosa nostrában... TRATTAMANTI: (Kihasználja a fiú önelégült reakcióját) Szóval szabad kezet kapok? BEPPE: (Hirtelen kijózanul) Nem dönthetek magam. Hamarosan értesíteni fogjuk. (Felkel, indulni készül) Remélem, diszkréten kezelte az érkezésemet. TRATTAMANTI: (Megjátszott alázattal) Ó, hogyne. A sofőröm máris visszaviszi a repülőtérre. Üdvözlöm a kedves családját. Ugye, mostmár érti, miért kértem személyes, bizalmas tárgyalást? Új Hevesi Napló 49
