Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 9. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: A maffia III.
BEPPE: (Gépiesen) Hogyne, hogyne. (Kezet fognak. Beppe kifelé indul, majd egy pillanatra megáll, visszafordul.) És Don Cesare? Vele mi a szándéka? TRATTAMANTI. (Kicsit túl készségesen) Az Önöktől függ. Nekem jó a jelenlegi megoldás is, de ha odaát már elképzelések vannak, én kész vagyok tárgyalni. BEPPE: Hát jó. (Kifelé indul) Isten áldja! TRATTAM ANTI: (Vidáman) Viszontlátásra! HARMADIK JELENET Az Altrettanto-ház egy szalonja. Két nappal később. Dél-olasz stílus, tárgyakban, bútorokban. A hangulat komor, de minden mögött elemi erővel tombol a mediterrán fény. A szalonban ül az egyik gorilla, az ajtóban áll egy másik. Hirtelen kinyílik az ajtó, és Giordano oldalán Marinka penderül a színre. Kényeskedve, de kíváncsian nézelődik. Láthatóan el van bűvölve mindentől. A gorilla meglepődötten ugrik fel. GIORDANO: (Szorongását nagy fölénnyel leplezi) Szervusz, Tonio. Hol van apám? TONIO: (Mint egy szikla, elállja az útjukat) Bernardi doktor úr kezeli a szobájában. GIORDANO: (Meghökken) Mi baja van? TONIO: (Nem akar Marinka előtt beszélni) Gyengélkedik mostanában. GIORDANO: (Lendületesen) Megyek, megnézem. TONIO: (Továbbra is elállja Giordano útját) Tilos bemenni hozzá. Teljes nyugalomra van szüksége. GIORDANO: (Felháborodottan) Megbolondultál?! Azonnal eressz oda! Látni akarom! TONIO: (Rendíthetetlen nyugalommal) Trattamanti úr határozott utasítása az, hogy senki nem zavarhatja. GIORDANO: (Magából kikelve ordít) Micsoda?! Hát kinek a háza ez? Hogy merészel ilyesmit az a szoknyapecér fajankó?! TONIO: (Mint fent) Don Bruno igen rosszul volt mostanában. Komoly orvosi kezelésre van szüksége. Don Cesare, ugye... most nem... (Zavartan) Te nem voltál itthon, Giordano... hát ezért... muszáj rendnek lenni... GIORDANO: (Ordít) Rendnek?! Ez nektek rend, hogy az ember hazajön, és a saját házába jószerivel be se engedik... a saját emberei...?! Hát mi van itt újabban? Kupleráj? Hatalomátvétel? TONIO: (Zavartan toporog) Ne izgulj, Giordano, minden rendbe jön majd. Most, hogy itthon vagy már... GIORDANO: (Gúnyosan) Most, hogy én... hát persze! Majd rendet rakok én köztetek! Takarodj félre az utamból! (Marinkát kézen fogva, a lakás belseje felé indul. Tonio zavartan félrehúzódik. Kintről csengetés. Giordano és Marinka megtorpannak. Nyílik az ajtó és Trattamanti lép be, Ginepra újságszerkesztő kíséretében.) TRATTAMANTI: (Már értesült Giordano érkezéséről, de mintha meglepődne, kedélyeskedve) Ohó, a kis világjáró üzletember hazaérkezett! (Kezét nyújtja Giordanónak) Szervusz, Giordano. Isten hozott! (Tetszéssel nézi végig Marinkát) Csak nem a menyasszonyod? Nagyon csinos. Bemutatnál? GIORDANO: (Még dühös, de az elismerő megjegyzés legyezgeti a hiúságát) Hát hogyne. (Marinkához fordul) Marinka, ez itt Trattamanti úr, nagykereskedő, családunk régi barátja. (Trattamantihoz) Marinka, a menyasszonyom. (Trattamanti sokat sejtetően 50 XI. évfolyam 9. szám—2001. szeptember
