Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 9. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: A maffia III.
TRATTAMANTI: (Óvatosan) Csupán a hatalmat többre tartotta, mint a becsületet. A családja becsületét. Hidd el, Bruno, fölösleges emiatt keseregned. Minden összeomlott volna körülötted, ha akkor helyesen nem döntesz. Ma már elveszett ember lennél, mint az apád. BRUNO: (Legyint. Feláll és a bárhoz megy.) Mert most nem vagyok az... (Italt tölt magának. Trattamantihoz fordul) Parancsolsz egy italt? TRATTAMANTI: Köszönöm, nem kérek. (Félre) Iszol te kettőnk helyett is... BRUNO: (Alig figyel) Tessék? TRATTAMANTI: Semmi, semmi. Csak köhögtem. Egészségedre! BRUNO: Köszönöm. (Miután gyorsan felhajtotta az italát, újabbat tölt, és a pohárral a kezében visszajön, Trattamanti mellé ül.) Nos, mi a helyzet a fegyverüzlettel? TRATTAMANTI: (Gonosz mosollyal) Minden a legnagyobb rendben. Ne izgulj, hamarosan annyi megrendelésed lesz, hogy csak győzd teljesíteni. A tárgyalások a végükhöz közelednek. BRUNO: (Kedvetlenül) Legalább az üzleti ügyeim jól állnak. És mi a helyzet a volt unióbeli fegyverarzenálokkal? TRATTAMANTI: (Mint fent) Az érdekeltségek nagy része már a kezünkben van. Az oroszok egymással igen gyanakvóak. Bennünk sokkal jobban megbíznak. Különben is teljes Ott az anarchia. (Cinikusan) Süllyedő hajón lehet a legolcsóbb üzleteket kötni... BRUNO: (Szomorúan) Irigyellek a magabiztosságodért, Alfredo. Habár igazad van. Az ember csak őrizze meg a hidegvérét. Elvégre mit veszithetünk?... Ezt a nyomorult életet... (Láthatóan rosszul van. Gyenge hangon.) Kérlek, Alfredo, hagyj most magamra! TRATTAMANTI: (Szánakozva) Nem akarod, hogy itt maradjak veled? Beteg vagy, Bruno. Miért nem mégy haza? BRUNO: (Türelmetlenül) Menj már ki! Nem látod, hogy egyedül akarok lenni? TRATTAMANTI: (Felkel) Jó, jó. Szervusz, Bruno. (Kimegy) BRUNO: (A kanapén ül. Kiissza az italát, a poharát goromba mozdulattal egy asztalkára löki. A pohár elgurul. Bruno lefekszik. Egy darabig csend, majd Bruno nyugtalanul felpattan. Járkálni kezd fel- és alá, karjával hadonászik, gesztikulál, mint aki magyarázkodik. Hirtelen megáll.) A fenébe is! Komolyan mondom, hogy becsap! Nem bízhatom senkiben! ALTRETTANTO SZELLEME: (Megjelenik. Bruno háta mögött megáll.) Mindig mondtam, fiam, hogy nem való neked a vezetés. Az emberek irányításához kemény kéz kell... BRUNO: (Megfordul és halálosan megrémül) Papa! Hogy kerülsz te ide? ALTRETTANTO: (Feddőleg) Hogy? Hogy? Hát elhagyhatja egy apa a fiát?... még akkor is, ha az hűtlen volt hozzá... (Járkálni kezd) BRUNO: (Kétségbeesetten) De, Papa, én... ALTRETTANTO: (Legyint) Tudom, tudom... Nem te voltál... Téged csak felhasználtak... afféle eszköz gyanánt... BRUNO: (Mint fent) Igen, Papa... én sose akartam, hogy... ALTRETTANTO: (Leinti) Ugyan, hagyd már el... Nem mindegy mostmár? (Fáradtan leül) És most jobb? Mit oldottál meg? BRUNO: (Kétségbeesetten védekezik) Az üzleti ügyeink remekül állnak. Giordano külföldön van, és egészen jól elboldogul. ALTRETTANTO: (Legyint) Persze, persze. A nőkkel. Velük ugyan jól el lehet boldogulni. 46 XI. évfolyam 9. szám—2001. szeptember
