Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 9. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: A maffia III.
Ina HARMADIK FELVONÁS Színhely: Bruno irodája. Délelőtt van, vakító dél-olasz fény játszik odakint. Az irodában ketten ülnek, Bruno és Trattamanti. Az előbbinek aggályai vannak, míg Trattamanti kedélyesen társalogva, észrevétlenül irányítja a beszélgetést. Bruno apja félreállítása óta kedélybeteg, állandó félelmek gyötrik. Mozdulatai kapkodókká váltak, egész lénye bizonytalanságot fejez ki. ELSŐ JELENET TRATTAMANTI: (Kedélyesen) Nem igazán értelek, kedves Bruno. Miért kellene Giordanónak éppen most visszajönnie? Hiszen olyan jól mennek a dolgok... Komolyan mondom, igazán talpraesetten vezeti az üzletet. BRUNO: (Sötéten, maga elé) Én nem bízom a russókban. Nem tudom, miért vagyok így vele, de az az érzésem, hogy nincsen ott biztonságban. TRATTAMANTI: (Mint fent) Ugyan már, Bruno... hiszen a Védelem legjobb emberei vannak mellette. Semmi okod az aggodalomra. BRUNO: (Gyanakodva) Nana! Mikor nőügyekbe bonyolódik az ember, soha nincsen biztonságban! TRATTAMANTI: (Ravaszkásan) A kis Bellinára gondolsz? Hiszen akkor hozzuk vissza, amikor akarjuk. BRUNO: (Leverten) Na, igen. De kérdés, hogy Giordano is ezt akarja-e. Egyébként nem Bellinára gondoltam, hanem arra a kis szépségkirálynőre. TRATTAMANTI: (Legyint) Ugyan már, amiatt ne fájjon a fejed! Kis csinos butuska. Semmi vizet nem zavar. BRUNO: (Csüggedten) Csak a fiam fejét zavarhatja meg. TRATTAMANTI: (Vigyorogva) Hát Istenem... legfeljebb beházasodik a klánba... BRUNO: Na, ez az. Én nem hiszem, hogy ez helyes volna. TRATTAMANTI: (Vidáman) Miért? Drága barátom, a legbiztosabb kötelék a családi kötelék. BRUNO: (Elkomorul) Ezt éppen rossz helyen mondod. Mind a mai napig nem tudtam napirendre térni fölötte. (Lehorgasztja a fejét.) TRATTAMANTI: (Mint fent) Csak fel a fejjel, barátom! Emiatt izgatod magad? Hiszen nem volt más választásod. Ezt mindenki tudja, és tiszteletben is tartanak érte. BRUNO: (Letargiásan) Jobban mondva tartanak tőlem. Mint egy apagyilkostól. Komolyan mondom, azóta nincs egyetlen barátom se, rajtad kívül. TRATTAMANTI: (Kedélyesen) Ugyan, ugyan... rémeket látsz. Mindenki szeret és tisztel. (Hirtelen váltással) Apád túljátszottá a szerepét. Nem tudta, hol kell abbahagyni. Pedig búcsúzhatott volna szépen is... az emberek megbecsülése övezte volna, ha idejében megteszi, amit tőle elvártak. De így... (A fejét csóválja) BRUNO: (Valósággal felszisszen) Te csak ne merészeld szidalmazni az apámat! Világéletében jó ember volt! Új Hevesi Napló 45
