Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)

2001 / 9. szám - VERS, PRÓZA - Benkóczy György: A bíborszínű város

Alatta, az egyházi hierarchia mélyén s a servita kolostor magányában ott él Szaitz Leó, az egri Oroszlán, a német polgárság kontzionátora, tüzes, igaz magyar. Érdes és gorombán őszinte írásaiban utoljára izzik a hitviták kíméletlensége, mellyel az Aufklárungs phantasták eszméi ellen védelmezte a máriás magyar gondolatot. A rendház tékájába beolvasztott könyvtára, melynek minden egyes kötetébe be van írva szépen vésett betűkkel a szerény szerzetesi tulajdonjog - Ad usum... - ma a felvilágosodás hazai és külföldi vitairodalmának egyik leggazdagabb ismeretlen lelőhelye. A „széllel bélelt tudós” iskolainspektor Kazinczy, az egyeztető, de elveiben meg nem alkuvó még őt is meglátogatja, de inkább a rőtszakállú ellenfél személyes megismerésének vágya füti, mint a barátság reménye, s hogy eszméiket összeegyeztethessék a Divinus Hungarismus javára, még könyvet is cserélnek. Kolinovics Chronicon Militaris Ordinis Equitum Templariorum c. 1789-ben, a látogatás évében megjelent művét adja, sajátkezű bejegyzése szerint: P. Leoni Maria Szajtz pro Encyclopeida Apátziaiana - Franciscus Kazinczy. Titkos satisfactióval jön el tőle, nem látja többé veszedelmesnek, s lenézően megérti, hogy a püspök sem gátolja munkásságát, de műveit nem nyomtattatja ki nyomdájában s nem vállal vele közösséget. Ma is rejtély, milyen volt a viszony Eszterházy és Szaitz között, aki sok mindent megmondhatott müveiben, amiről a diplomata püspöknek hallgatnia kellett. Mindenesetre kérdés marad, hogyan fizette számláját Patzkónál a szegény egri szerzetes, aki urával s harmadikul még a jozefinista szeminárium elveiben nevelkedett dacos Dayka Gáborral együtt a századvég szellemi életének jellemzően elütő típusa.

Mindez már férfiélmény, új felvétel a városképről, melyet a történelem és a múlandóság exponált. Csendes elmerülés évtizedek óta érintetlen bőrkötésű könyvek lapjaiba, ahonnan csak a furcsa, fanyar ízű por száll fel az izzó szenvedéllyel vallott elvek kihűlt helyén, miközben, mint egyedül megmaradó örök melódia, beszűrődik koronként a zsolozsma Istenhez szálló éneke a boltivek hűvösébe - és távol innen a Hajdúhegy lankáján apám sírja a Fájdalmas Szűzről nevezett temetőben. A szőke juharfák és a komor fenyők között a pillangókkal kergetőző csendben lassan szállingózva gyülekezik a család a süppedő hantok alatt, mint a nagyszombati feltámadás allelujás és gyertyafényes hangulata utáni hagyományos vacsorára a nagyszülői házban, mely a piactérről éppúgy húzódott fel a város külsőbb szélére, ahogy nagyapám vonult vissza a patinás patrícius üzletház behúzott vasajtói mögül a városi főszámvevő csendesebb és nyugalmasabb székébe. De az ebédlő nagy tálalójának sötét diófa kerete mellöl még fehéren ragyogott elő az ovális asztal nehéz damasztabrosza s az angol porcelánok, a szikrázó parádi kristálypoharak visszasugározták a régi jólét tűnő fényét. Anyám már a régi német polgárság dekadens korába született bele, akiknek könyvespolcain még ott álltak Goethe és Schiller művei, üzleti útjaikon Bécsbe jártak, de a szabadságharc idején már magyar ejtés szerint írták a nevüket, és segédeiket nem ültették többé asztalukhoz. A szorgalmas, józan, hagyománytisztelő életforma csúcspontján kezd belejátszani a megyeszékhely szép és vonzó úri dzsentri szemlélete. Dédapám főtéri két üzletében ellepte a kávészsákokat, a cukrok fehér süvegét az utolsó nagy árvíz, felkapaszkodott a fűszeres fiókokig, szennyes levével a polcokon álló aranyszegélyes porcelánokat nyaldosta, s a virágzó gyorskocsi-vállalatot, mely Gyöngyösön és Hatvanon át kilenc stáción váltott lovakkal vitte Pestre az utast, máról- holnapra a múlt emlékévé süllyesztette a földek csíkjai közé fészkelődő vasút. Mindezzel még megbirkózott szorgalmával és a felgyüjtött tőkével a háta mögött, de fiai hajszálereibe a hidegen számító és fillérekre építgető tisztes kereskedő elvek helyett már a szőlőbirtokos könnyebb és mutatósabb életideálja ivódott bele. Pincézések és kirándulások, szüreti mulatságok, melyekre teknőszámra vitték ki a húst, fényessé varázsolták a kiegyezés utáni éveket, s az üzlet a vevők helyett a gazdának szállította legfinomabb pesti és bécsi holmiját,

Új Hevesi Napló

39