Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 9. szám - VERS, PRÓZA - Benkóczy György: A bíborszínű város
fűszereit, cukorkáit és illatos kávéját a nehéz ebédekre. A polgári életforma felváltásának aranyló gondtalanságát aztán egy bevándorolt rovarféleség, a filoxéra szakította meg, amely kiirtotta a szőlődombokat, s lesodorta az urakat a hintó üléséről. Mire az ellenszert megtalálták és az új telepítések ismét teremni kezdtek, már nem tudtak többé visszatalálni, s a földtelen dzsentrivel együtt bemenekültek a hivatalok íróasztalai mögé, ahol néha-néha még visszaálmodták a régi fényt. Dombhátakon áthúzódó gabonaföldek ma is mutatják a fdoxéra nyomát a szőlők között, ahol a kétségbeesett gazda kivágatta tőkéket s felszántatta a borozdákat. Eltűnt s talán csak könyvekben él a bikavér, ez a fanyar, erős fekete bor, melyről azt állítják, hogy csak a régi szőlők tudták megteremni, s a régi birtokosok magukkal vitték készítésének titkát is, aminthogy eltűnt és mutatóban sem maradt a német és rác keverékű, kemény nyakú iparos és kereskedő polgárság sem. Fiaik elszíntelenedtek, szégyellték a szerszámot és a vizesnyolcast, s az apáknak is jobban tetszett az iskola latin műveltsége, az íróasztal, az orvosi táska és a mérnöki vonalzó. A régi életből mi más maradt, mint a szőlő imádata, melyről kesernyés-gúnyosán azt tartják, hogy vagy kanonoknak való, akinek pénze van, vagy parasztnak, aki maga munkálja, mégis ragaszkodnak hozzá múltba való makacs visszasóhajtással, hiszen az életformaváltás nem törölte ki a lelkekből a foldimádó erényeket, s üres lenne a tisztviselői vagy más értelmiségi hivatás, ha nem kínálkoznék valami mód és alkalom a független magángazdálkodásra a hivatali szoba teendői mellett. Az időjárás és a termés gondja, a távolból fonódó, gombolyodó és útvesztővé váló rokoni szálak, a nemzedékről-nemzedékre öröklődő emlékek sajátos izű kasztba tömörítik a tősgyökeres családok utódait a sokféleképpen árnyalt vándorló hivatalnokréteg mellett. A belváros mellett hosszú hóstyák terpeszkednek, terpeszkedtek, laposan terültek szét a patak mentén, vagy hosszan nyújtóztak a dombok hátán. A házak kapuja mögött, melynek felső tagozatán jobbra és balra két felkelő nap szórja szét fából faragott sugarait, roppant zöldségeskertek húzódtak. A szerencsét próbáló bolgárkertész csak tengődött Egerben, és rövidesen továbbállt. Végvári magyar, tempós keleti török és forróvérű rác keverék volt itt a cikra lakosság, zárt kasztban élt és nem házasodott a környező falvak népével. Mulatozása régebben nemigen esett meg szurkálás nélkül, s ha a rendőrök meg is motozták az ivóba lépő legényeket, hogy a késüket elvegyék, vitték helyettük be a lányok szoknyáik között. Borongós farsangi reggeleken sokszor hallgattuk sápadtan a hervadtra letáncolt álmos cselédlány konyhából beszűrődő meséjét, hogy a Verőszalában vagy a Makiári hóstyán megbicskáztak az éjjel egy legényt. A borral tüzelt zabolátlan szilajságot lassan mégis sikerült megfékezni, de a családi kártyapartikon sokszor későre maradó tántok csak kísérettel mertek hazamenni. A hétköznapok azonban józanok és komolyak voltak, tele fáradhatatlan munkával a szőlőhegyeken és a patakparti zöldséges földeken, mert konok és kemény itt a talaj, s nem adja olyan könnyen magát, mint a lágyan szétomló alföldi homok. Hosszan kígyóznak az agyagos földutak a dombok hullámvasútján a határba igyekvő munkás előtt, de a koratavasz ropogós cseresznyéjétől az aranyló ősz rozsdabarnával foltozott csemegeszőlőjéig dús felvonulást tart itt Pomona minden évben, belerejti mézlevű ajándékát a művészettel tetézett puttonokba, puttonos asszonyok karavánja siet haza esténként a hegyről és torlódik zsibongva a hajnali gyümölcspiacon. Vasárnapra megcsitul a munka láza, méltóságos vonulással jönnek a lányok a nagytemplomi nagymiséről, barna varkocsukban zizeg a hullámokat játszó selyemszalag, ringatóznak a százszinű szoknyák, sima színekben tüzelnek a blúzok vagy komoly feketében a téli plüsskabátok. Ruhájukon nincs ott a népviseletek tarkasága, sokféle himzése és virága, az asszonyok arcát nemes egyszerűséggel keretezi a kendő alól sötét, sima ívben a halántékra hajló, középen választott haj szegélye, s a múlt század mélyre 40 XI. évfolyam 9. szám—2001. szeptember
