Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 9. szám - VERS, PRÓZA - Benkóczy György: A bíborszínű város
nos nobis - így, ilyen pompával és gazdagsággal építünk magunknak is, hogy széppé és kényelmessé tegyük életünket. Életformának, stílusnak és divatnak lassú hozzánkhatolása magyarázza csak, hogy a rokokó szellem hamarabb vert itt gyökeret, mint maga a barokk. Barkóczy püspökségét a derültség, az élet szépségeiben való elmerülés keretezi. A kolostorok história domusainak egykorú feljegyzései gazdag kíséretü utazásokról és kirándulásokról, káprázatos követfogadásokról mesélnek, s a vadregényes tárkányi erdőségben, ahova annyi kirándulás emléke fűz, s halastavának partján annyiszor idéztük fel a la-martine-i tó hangulatát - ott állt a hegyoldalban a korabeli fejedelmi udvarok nyaraló palotáinak párja, a „viszályoktól távoli” Fuorcontrasti, völgyben szétterülő francia kertjével, melyet megsiratott az egri szerzetes krónikás, mikor ugyanolyan gyorsan lebontották és széthordták köveit, díszítéseit és bútorzatát, ahogyan mese módjára támadt a vad rengetegben. A rokokó dics elborult, de a barokk fénynek és nagyvonalúságnak hamarosan oly ragyogása támadt, melyet még sugárzóbban hangsúlyozott a felvilágosodás felhőinek gomolygása. Eszterházy lett Eger napkirálya, de püspöksége a szerzetesi szigorúságot eszményíti, s a pompát a főúri származásnak tartja fenn. Fuorcontrasti lebontásával egy új világ indul el itt, mely a magyar természet józanságához tompítja a barokk túlzást és a rokokó csapongást. Múlóban már a teréziánus korszak önmagára néző gondtalan derűje, most a kultúrpolitikus vési kőbe városszépítő kemény akaratát. Megállítja az Eger-patak sodró árvizét, hogy jövője méhében rejlő s lassan kibomló alkotásait megvédje a természet csapásai ellen. Völgyzáró bástyafalat húzat az északi város szélén, melyet egy latin mondatból kiragadott állítmánnyal „Pozuérunt”-nak nevez el az egri nép, mert utcanévben ma is élő „cifra kapuja” fölött Posuerunt me Custodem felírás állt. Művészek, festők, építészek, udvari zenészek, szobrászok, kőfaragók, stuccatorok és kőművesek települnek le a palotája mögötti domb hátán nyílegyenesen kiszabott városrészben, hogy ne alkalmi munkára, hanem egész életre és egész életére rendelkezésére álljanak. Ő ringatta bölcsőjében az iskoláival fellengzősen büszkélkedő „magyar Athén” melléknév fogalmát, de legpompásabb alkotásába, a Lyceumba, melyhez foghatót hasonló céllal korában nem emelt magyar akarat, nem költözhetett be a négyfakultású egyetem. A katolikus kultúrgondolattal szembefeszült egy más akarat, mely gyanakvó szemmel nézte ezt a nagy lendületű tevékenységet. De mindez csak az élet külső körülménye volt, mely semmit sem von le a lélek roppant belső értékéből. A barokk korszak volt az utolsó, mikor egy nagyúr országrészek népének kenyeret, munkát, műveltséget adhatott, ha akart” - mondja róla szólva Hóman-Szekfű Magyar Története. Kevesen voltak, akik akartak, de Eszterházy az első közöttük. Alatta alakul ki a mai város arculatának javarésze, s ha az egri alkotásokhoz hozzászámítjuk majd húsz vidéki templom építését s számtalan romladozó egyház ékítését, felmérhető egyéniségének kultúrpolitikai súlya, de az is, hogy a dúlásokból föltápászkodó magyar globus mivel gazdagodhatott volna, ha földesuraiban több az európai tapasztalás, látókör és ízlés, országépítő akarat. A történelmi tudat mint „Bauherrt” tartja számon, de ha nemzeti lelkiségünknek kibontásában vitt szerepe ma még tisztázatlan is, Péczelinek az ország rendéihez intézett köszöneté, akik „a köz dolgok folytatására a Magyar Nyelvet rendelték”, elárulja, hogy élenjárt a legégetőbb problémák megoldásában is: „Musák, pendítsétek háládó hárfátok! Számkivetéstekből visszahív Hazátok Az idegenek már többé nem marnak, Kik kedvetlen nótát húztak a magyarnak. Az Egri Püspök volt legfőbb szószólótok, Hintsétek Laurussal e’ bölts Apollótok.” 38 XI. évfolyam 9. szám—2001. szeptember
