Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 7. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: Katonadolog
Vicceket meséltek, egymást ugratták a régi ismerősök, akár húszéves korukban. „Hiába, no - gondolta -, ez is olyan, mint az érettségi találkozó. A diák negyvenévesen is diák. A katona meg katona. Még talán a lányokra is rákiabálnak, ha látnának egyet is az úton. A kantárban - így becézték a laktanyát - minden férfi egyforma lesz, akár újonc, akár aggastyán...” A géhásokat már előző nap kivezényelték, így aztán készen állt az egész tábor, mire odaértek. Csak be kellett rendezkedni a sátorban. Ebéd után újabb eligazítás következett. Kijelölték a táborőrséget, az ügyeletet, meg a lőszerraktár őrségét, őt az utóbbi csoportba osztották, az első váltásba. Hárman voltak. Szekér - nagydarab szakállas férfi - lett a parancsnok. Egy dunántúli vállalatnál dolgozott művezetőként. Akár a hóna alá csaphatta volna Berkest, a mitugrász rádióst. Ő tiszántúli srác volt, ez érződött a beszédén is. Pulykatojás képű, egyszálbélű gyerek. Civilben a postánál volt szerelő.- No, fiúk, ez egy jó csapat - állapította meg a parancsnok. - Akár egy géemkát is összehozhatnánk. Forrai megszerzi az anyagot, Berkes összeszereli, én meg kiállítom hozzá a bizonylatot. Aztán iszunk rá egy nagyot...- Legalább itt ne melózzatok! - fortyant föl a kis ember. - Mit gondoltok, milyen csajok vannak a faluban? Már tíz éve nem csaltam meg az asszonyt!...- Hűha... - csillant föl Szekér szeme. - Gondom lesz rád, fiú! Én két éve is itt voltam, piszok jó balhékat csináltunk. Csak gyertek velem. Van a faluban egy bögrecsárda. Isteni jó bort mér az öreg paraszt. Oda járt az egész szakasz piálni. Remélem, megvan még... Mindig a lányát küldte le borért a pincébe. Aztán tudjátok, mi van? Udvarias az ember, lekíséri, nehogy megbotoljon a lépcsőn. Aztán mire a sötétben megtalálja a csapot...- Gondolod, hogy én is?... Szóval... - csillant föl Berkes szeme.- Bízd ide, atya, majd meglátjuk! Készüljetek föl, miénk az első szolgálat! Eligazítás után a három emberrel kidöcögött egy kocsi a völgyben fekvő lőtérre, amelynek a déli sarkában egy drótkerítéssel elválasztott házikó állt. Messziről akár vadászháznak is nézhetné az ember, ha nem lenne a kerítés fölött az a kifelé hajló három sor szögesdrót. A vasalt, durván ácsolt ajtók azonban arra engedtek következtetni, hogy valamiféle raktár rejtőzik a falak mögött. A gondosan ápolt pázsiton ponyvával letakart ládák sorakoztak. Az udvar végében hevenyészett latrina állt. Keletre - mintegy az erdőből kihasítva - a lőtér terpeszkedett három oldalról dűlőutakkal szegélyezve, melyek meredeken kapaszkodtak föl a hegyoldalba. A ház mögött lankás domboldal lucematáblával és két szalmakazallal. Köztük cserjék, bokrok övezték a gyalogösvényt.- No, látjátok... - mutatott körbe a parancsnok - ez az a hely, ahol a madár se jár. Kivéve a megyei párttitkárt szarvasbőgés idején. Marhaság. Öt kilométeres körzetben őrség vigyáz ránk. Minden utat lezártak a gyakorlat idejére. Bízzátok csak ránk a váltást!... Mindenki kap egy lámpát. Ha valami van, úgyis itt vagyunk mindannyian. Te meg, Berkes, kétóránként bekapcsolod azt a kurva rádiót, és bejelented a központnak, hogy nincs jelentenivalónk. Világos?- Világos, de láttam két csajt, amikor jöttünk...- A csajok a faluban vannak. Világos? Holnap beviszlek, és úgy megerőszakoltatlak velük, hogy hordágyon kell majd bevinni a táborba. Ezt a néhány órát már csak kibírod, haver!- Nem arról van szó. Ahogy jöttünk az úton, láttam két nőt a tisztáson szénát gyűjteni.- Azok bizonyosan itt laknak a környéken. — Nem kell velük törődni. Lehet, hogy a gyakorlathoz tartoznak... Új Hevesi Napló 25
