Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 7. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: Katonadolog
T. Ágoston László <jy&a/<pnado/o<f A foglalkozás végén Tóth őrmester magához intette Forrait. Amíg a többiek a céltáblákat odahordták a gépkocsikhoz, félreültek a napos domboldalra. Rágyújtottak, pislogva belehunyorogtak a felhők mögül kikandikáló napba, s Forrai várta a letolást. Minden oka megvolt rá az őrmesternek, hiszen a tavalyi továbbképzésen háromszor is beletrafált a céltábla közepébe, most meg nyolcasokat, kilenceseket lőtt.- Öregszem - mondta önkéntelenül védekezve, mielőtt még a másik megszólalt volna.- Mind öregszünk, kopunk — válaszolta hunyorogva az őrmester. - Az én kezem is megremegett az első köméi... Mesterlövészek... Civilek lettünk mi már, öregem. Az egész szakasz civil. Nem is lehet elvárni negyvenéves családapáktól, hogy úgy tudjanak koncentrálni, mint húszéves korukban. Attól, hogy két hétre magunkra húzzuk az angyalbőrt, még semmi se változik.- Nem - bólintott rá Forrai. - Neked megvallhatom, hogy a céltábla előtt is azon jár az eszem, meg tudták-e szerezni a gyárban azt a speciális üvegcsövet, amelyikért hónapokig talpaltam.- Hmm... a fiam tizenöt éves. Addig könyörgött, míg elengedtem a haverjaival egy Balaton körüli biciklitúrára. Aggódom érte. Értelmes kölyök, de félek, hogy a többiek beleviszik valami marhaságba. A tegnapi viharban négyen fulladtak a tóba...- Mi is brahisták voltunk tizenöt évesen, mégis itt vagyunk...- Itt... No, de nem ezért hivattalak. A jövő héten kezdődik a nehézfegyver lövészet. Tudod, a szokásos tábori buli. Egy őrszakasz megy velük Török százados parancsnoksága alatt. Tőlünk is kémek egy megbízható embert. Vállalod,- Huszonnégy órai szolgálat, huszonnégy szabad?- Igen, a szokásos őrszolgálati forma. Ha szerencsétek lesz, akár le is eshet érte valami... Mindössze egy hét az egész.- Mikor indulunk?- Holnap reggel.- Rendben van, ossz be hozzájuk! *** Ébresztő után az udvaron gyülekeztek. Ismerős arcok, valamennyit látta már valahol, de egyetlen névre se emlékezett. Persze az is lehet, hogy csak hasonlítottak valakire. Bakaruhában minden férfi egyforma. Mind tartalékosok, csak a tisztek nem. Ez meglátszik a mozgásukon is. Megpróbálnak egy kicsit lazítani, de mihelyt intézkedni, utasítani kell őket, rögtön megkeményednek. Hiába, no, ez nem szakma, hanem életforma. Pontban hat órakor felsorakoztatták a szakaszt, s megjelent a parancsnok, Török százados. Kemény arcvonású, szikár, a halántékán enyhén őszülő férfi. Pattogó vezényszavak, csattogó bakancstalpak. Magában elmosolyodott a katonás parádén, meg azon is, hogy szóról-szóra fölolvasták a szolgálati szabályzat rájuk vonatkozó részét. Húsz éve vizsgáznia kellett belőle. Azóta még legalább tízszer hallotta. Úgy érezte, a könyökén jön már ki az egész. Aztán fölszálltak a gépkocsira, és elindult a menetoszlop a hegyek közé. Amint beszállt a parancsnok a sofőr mellé az első ülésre, rögtön fölengedett a hangulat a platón. 24 XI. évfolyam 7. szám—2001. július
