Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)

2001 / 9. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XXXIX.

Ritkán vadászott. A területet nem ismerte, arról meg fogalma sem volt, hogy a vad hol tartózkodik napközben, s merre, hová indul esténként.

Ő csak úgy próba szerencse módon szokott itt-ott leülni, leginkább oda, ahol kényelmesen el lehet heverészni, meg ahonnét a kilátás különösen szép. Mert az erdős, hegyes tájat nagyon szerette nézegetni. Főleg a fenyőerdőt kedvelte. Annak idején - katona korában - művészkedett is, tájképeket készített. Forrasztópákával égette a motívumokat a furnérlemezre. Fenyveseket, sziklás hegyormokkal, a mélyben kanyargó keskeny úttal, vagy patakkal. Az előszobája falán most is ott lóg még három ezekből a tájképekből.

Elérte az enyhén emelkedő kis dombélet, ahonnét belátott az árokba. Itt ért véget az akácos, melynek másik vége felfutott egészen s meredekig.- Na, oda én fel nem kapaszkodom! Nem akarok én zergére vadászni, jó lesz nekem itt lenn, ezen a végén is - gondolta magában, s az akácos szélétől vagy húszméternyire egy kökénybokor mellé kényelmesen letelepedett. Még az átizzadt ingét is levetette, csak az atlétatrikója maradt rajta.

Ő ugyan lélekmelegítőnek hívta e jeles ruhadarabot, amit hordott még a legmelegebb nyári napokon is.

Flanyatt fekve figyelte a fehér felhőfoszlányok lassú, méltóságteljes vonulását, s azon gondolkodott, hogy a hétvégén mit is kellene főznie. Mert ez az ő dolga volt. Elét közben a felesége főzött.

Krumplilevest, diós tésztát, tojáslevest, virslis paprikás krumplit, kelkáposzta-főzeléket bundás kenyérrel. Vagy ehhez hasonló egyszerűeket, ami hamar elkészült, s gyorsan megvolt.

De a szombat, vasárnap az más. Ilyenkor együtt van a család, a nagyfiú is hazajön, s a közös ebédelés pontban egy órakor - szent dolog.

Az elmúlt hétvégén velős csontból készült húsleves volt - sok tésztával és zöldséggel, mert úgy szeretik, ha sűrű második fogásként pedig tejfölös paprikás csirke nokedlivel. Most talán füstölt csülkös zöldséges bablevest kellene főzni, és petrezselymes krumplit fokhagymás pecsenyével. Vagy töltött paprikát. Azt is szereti mindenki, és ki is tart mind a két napra. Nagyokat nyelt, mert éhes volt. Dél óta nem evett, mert az uzsonna elmaradt. Nem tervezett ő mára vadászatot, de a cimborák váratlanul betoppantak, és csalták, hogy menjen velük. Jól van, na! Kapta hát a puskáját, tarisznyáját, és már ült is be a Wartburg hátsó ülésére.

Félúton derült ki az is, hogy a keresőtávcső meg ott maradt a fogason.

Ha valami jó bak megtámad, majd leküzdöm valahogy távcső nélkül is — jegyezte meg vidáman, de hát az elmúlt években ilyen veszély nemigen adódott. Három éve egy téli hajtáson lőtte utolsó vadját, egy húsz kiló körüli malacot. Ott csörtetett el mellette a konda

20

XI. évfolyam 9. szám—2001. szeptember