Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 9. szám - VERS, PRÓZA - Fecske Csaba: Ami marad, Rondó
mert tökéletes híja semmi nincs születni halni unos untalan hullám hullámot vakon csak követ készülődik mi régen véget ért formát alakot ölt hogy az legyen mi többé soha ami végtelen partokat keres és amit alak forma börtönöz magából kicsap s árad parttalan lenni nem fárad halni megpihen dolga annyi van célja semmi sem némán felüvölt ordít hangtalan mintha szavakat holt kő mondana hangon túli szó csöndön inneni működik a rend vagy csak mímeli se kezdet se vég pusztulás holott újjászületés újjászületés holott pusztulás változik de már nem tud lenni más mindig ugyanaz mégis változik pusztít és teremt mindent újragyúr ami múlandó halhatatlan és a múlhatatlan végleg elenyész ernyed megfeszül minden izma ráng ahogy dolgozik tékozolva és öntudatlanul váltogatva színt nyughatatlan a folyton változó önmagát szülő s önmagát mohón kéjjel fölfaló mindig eleven múlttal jövővel párzó szörnyeteg 16 XI. évfolyam 9. szám—2001. szeptember
