Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 7. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: Nyelve-fosztott nemzet, A nagy találkozás
'Twmpíet — a macfyawoJcÁox C$6awiuiá/x, Tömegben lökdösődve ténfereg halotti had: egy nyelvtelen sereg. Igéje durvaság szitok-hadak. Kezében ütleg. Lelkei vadak. Ha szólna célt tévesztve száll a szó és másra sújt ki jobbra még való. Könnyek peregnek: hangtalan igék. Nem hallod? Szóval szúrtad át szívét. Késhegyre szúrva ráng létünk: a nyelv. Ma néma szád. Tegnap még énekelt. Titkok finomság árnyalat dalolt. Ma mindent por lep. Nép és nyelve holt. Emeld fel lelkedet! Csak szólj s ragyogj! Zászlóként ünnepelj! Szállj még s lobogj! qA Nevem kopott szó lesz tán egykoron. A művem porlad csendes polcokon. Nem nyitja fel a könyvem senkisem. Halk hallgatással mégis létezem. Talán szunnyadnom kell évezredig míg csendesen közétek érkezik egy ifjú majd ki egykor rámhajol s szívében versem visszhangként dalol. Mint izzó láng csap fel az indulat. Hiába fogná vissza mozdulat. Az éj homályán üstökös lobog. A szív vad izgalommal feldobog. Szellemlényeknek nagy találkozás esik meg így: a lelkünk lángolás. Új Hevesi Napló 23
