Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 9. szám - VERS, PRÓZA - Farkas András: Töredékek LX., LXI.
Jyrttíutő 2lltí)cáŐ SötXÖCÍiCÍl LX. Ablakok, utcák, néma díszlet, Az ősz gyümölcse-aranya, A Nap a holdkóros banya Elsírja, hogy a Föld nem ízlett Itt bárki bármit is kitűzhet Zászlóként, emberek java Kutatja, van-e a soha, Színház ez itt, vagy ócska üzlet? Néhány szorongó pillanatra El is hinném, hogy az enyém, Készségemmel érinteném, De az idő, a test, a gyatra, Kopik, őrlődik, szertelen Játékán elbánik velem. LXI. Mint ki hamut hamura szórja, A tetteket fontolgatom, A lassan surranó napon Túl kattog gép és titkos óra. Alkonyodóra, virradóra, Pislogok, majd a számlapon A mutatót még elkapom, Ha várna még a vég, az óra Ha most minden igénytelennek Mutatkozik, a számadás Nem tartogat már sok csapást, Legalább az elmúlt szerelmek, S az elvirágzott szent szavak Új csókkal vigasztaljanak. 6 XI. évfolyam 9. szám—2001. szeptember
