Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)

2001 / 9. szám - VERS, PRÓZA - Szabó Bogár Imre: Emlékek háza, Magányos vitorla, Pohárban szódavíz

&x.o/mí Cjc)c<ßd-y

Sm/é/ce/c Aáxa,

Bemennék az emlékek házába,

oda, hol születtem volt.

A kapu még nyílik, az ajtó félig zárva,

csikorog, recseg, fölsikolt,

ám résnyire, ha tágul, s nem fér be a gyermek

szurtos keze, lába.

Be kell, hogy jussak,

benn van mindenem, legelső nyitja, lényege a jussnak, amit magamban,

s magamon viselek.

Lábammal, kezemmel

eszemmel feszítem, ropog a korhadt deszka, fél szemmel belesek,

anyám most terít meg, mosolyog, rámkacsint, mennék, hogy segítsek, lehet, hogy ünnep lesz ma.

Aztán

mintha nem is asztal,

párálló rét volna,

de nem látom tisztán a sőre mezőt, pitypangos ernyőkkel száll a mesék bolyha, s tavaszt illatoznak a bő legelők.

Vörösödik-kékül sírós gyermek-arcom, nem léphetek be az emléklakta házba.

Szúrós szilánkjával a jelen most megkarcol, s az ajtó előtt legott egy ősz hajú öreg ül,

remegve, roskatag, a porig alázva.

Új Hevesi Napló

7