Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 8. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC, FILMMŰVÉSZET - Jámbor Ildikó: Sokszínű színházat tervez Csizmadia Egerben. Ismét egy magyar hős: János vitéz
- Koreográfusokról, díszlettervezőkről, dramaturgokról, színházi munkatársakról váltunk szót. Lehetőségként szinte az egész hazai színházi szakma szóba kerül, az irodalmi munkatársakról szólva pedig Csizmadia Tibor megvallja „intim viszonyban van” a dramaturgtársadalommal, noha alapvetően számít az itt szerződöttekre. Miután a szerződések már lezajlottak, a lehetséges színészkollégákról kérdezem:- Tulajdonképpen nemcsak jogom de kötelességem a következő évadot előkészíteni. Ennek egyikrésze a műsorterv, a másik feladata a szerződtetés, illetve az összes olyan szerződés, amely az augusztus 1. utáni időszakra vonatkozik. Miután sok produkciót láttam az utóbbi félévben: nem akarok ennek alapján véleményt formálni a társulatról, hiszen ez egy több tényezős játék. Azt mondom, hogy dolgozzunk együtt a következő időszakban, keressük egymást, ismerjük meg egymást. Több esetben lehet, hogy én vagyok alkalmatlan, hogy bizonyos emberekkel együtt dolgozzam, de ezek derüljenek ki, ezek tapasztalati helyzetek. Legyen ez igy tiszta ügy, és védhető.- A munka másik része a műsorterv. Tudható, hogy a Diótörővei kezdenek.- Minden új vezetéstől várnak valamiféle programadó bemutatót. Ezeket nem igazán szeretem, mert egy színháznak mennie kell, inkább a folyamatosságot kell képviselnie, mint a különböző szakaszokat. A korszakokat majd a színháztörténészek utólag „létrehozzák”. Ha mindenáron programadót keresünk, azt én valamiféle családi előadásban látom: tehát a felnőttek és a gyerekek számára egyaránt fontos produkciókat kell kínálni. Szerintem a Diótörő felnőttek egy jó médium erre, függetlenül attól, hogy a meséje karácsonyi darab. Ez Hoffman meséinek egy különösen jó átirata Selmeczi György zenéjével és Gothár Péter - Kapecz Zsuzsa szerzőpáros átdolgozásában. Tulajdonképpen egy tíz évvel ezelőtti kaposvári előadás szövegkönyve ez, amit, úgy gondolom, hogy több színháznak kéne játszania. Lesz még Molnár Ferenc Ördög című színmüve, melyet Csiszár Imre rendez, Gogol Revizora, Szegvári Menyhért rendezésében, Az Egy csók és más semmi-t Rudolf Péter jegyzi majd, s a gyerekeknek szánjuk még a Csizmás kandúrt. A Stúdióban műsoron marad a Kvartett, az Annuska, s a nagyszínházban látható lesz még a Kakukkfészek, a Viktória és a Padlás. Tervezzük a Marquez-regény feldolgozását a Száz év magányt. Utolsónak pedig „eljön” a Madách Színház Mi újság múlt század? című előadása, melyet Mácsai Pál rendez majd. Látja, ez egy országos összefogás, s ha most azt kérdezi tőlem, hogy hogyan próbálom az országos figyelmet Egerre irányítani, akkor azt mondom. Nem árt egy országos figyelmű produkciót itt is megmutatni. Ez is a marketing része. Ez a bemutató vélhetően elég nagy sajtót fog kapni, hiszen új művészeti vezetés van a Madách Kamarában, és az nem baj, hogy egy ilyen helyzetet is a magunk javára fordítunk. Új Hevesi Napló 107 A szokásos lelkes nyáresti hangulatban zajlanak a próbák a líceum udvarán. Néha egy-egy zápor félbeszakítja a munkát, de ez sem zavarja a társulatot, hiszen már kezd összeállni az előadás. A kosztümök szépek, a díszletek látványosak, mindenki tudja hol a helye, és a zenei összhatás is egyre biztatóbb. Beke Sándor rendező elhárítja a provokatív kérdést,, Miért épp a János vitéz?” Kacsok Pongrác daljátéka a Líceum udvarán
