Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)

2001 / 7. szám - VERS, PRÓZA - Fecske Csaba: Ne fájna, Éjszaka marad, A szögligeti temető

vadrózsa fecskefü zsálya sokszoknyás szegfű vérbő pipacs reszkettek mintha valami fájna mért emlékeztettek anyámra

lila pihéket szöszöl az éj már réz hold csüng a kapufélfán tönkre vágva mélyen a balta ne gondolj semmire vigyázz magadra

kiscsikó viháncol sörénye monya pajtát csillagozó patanyoma tompora szügye szőre beleivódik az időbe

valaki őszülő hajaszála horpadó melle roggyanó válla jaj csak az nagyon ne fájna ne emlékeztetne anyámra

csicsíjja fiúcska aludj hát álmodj puha bölcsőd tekenő jászol szívedet hadd köszörülje érdes kín gyönyörűre

hogy megsürüsödött időm életem zaccos alja ez mint kamra mélyén az egér szívemben a halál neszez

már az öröm is fájdalmat okoz cserbenhagy a testem nincs is vagy csak nem találtam amit oly nagyon kerestem

egyszer majd éjszaka marad nem kezd új napot a reggel s amitől annyira féltem összevegyülök a röggel