Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 8. szám - KÖZÉLET - Murawski Magdolna: Az élő, lélegző magyar település
azokat a fachwerk-es elemeket, amelyeket az elmúlt 45 évben lebontottak, és egy ilyen betonteknő lett belőle. Kivitték onnan azt a gyönyörű szökőkutat és elvitték az Ersekkertbe, tehát ott van most egy félig romos, de nagyhírű és legendás uszoda, a két uszoda között pedig nincsen kapcsolat. Megépítettünk egy olyan kávézó-vendéglőt, amiben a szülők megvárhatják a gyerekeket, amíg úszni tanítják őket. Ez a vendéglő mind a mai napig nem működik, nem tudja az önkormányzat ezt a dolgot elintézni. Magának az épületnek, az uszodának bizonyos részei, fitness és egyebek nem működnek, miközben azt a panaszt hallom, hogy ez az uszoda ráfizetéses. Hogyha egy dramaturgiailag értékelhető folyamatba túl sok negatívum kerül be, és nem a cselekvésre orientált agyaknak az együttműködése dominál, akkor egy dolog így néz ki. Nekem, természetesen, egy tervezőnek ehhez a dologhoz közvetlenül semmiféle közöm nincs, mert nem is engedik, hogy közöm legyen, de hát mint ember is nézem a folyamatot, és sajnálattal veszem tudomásul, hogy miközben az egri önkormányzat velem ilyen hihetetlenül agresszíven és követelőzőén lépett föl - nemcsak velem, a kivitelezővel és másokkal is -, aközben a saját tevékenységének területén béna kacsa formáját veszi föl. Ez rendszerint így szokott lenni, tehát azok az emberek, akik tolerálják a másik ember munkáját és képesek tisztelni, azok a saját munkájukat is aktívabban szokták végezni, és fordítva.- Éppen a tiszteletadás hiányzott ebből a kapcsolattartásból, ami alapvetően szükséges lett volna a közös munkához.- A tolerálása a másiknak. Nem lehet egy építkezés során örökké csak a pénzről beszélni, amelyről ráadásul azt se tudjuk, hogy hol van. Ez a parttalan pénzéhes állapot nem tesz jót annak, hogy normálisan viselkedjünk. Az ars poeticám csak az tud lenni valóban, hogy ha egy építkezésnél el tudom intézni azt, hogy a dramaturgia arányosan és jól működjön egy építkezés során, akkor ebből a drámából kiderül az épület értéke is, mert akkor ebben benne van az a társadalmi mozgás, amely emberi viszonyokban, emberi kapcsolatokban az értéke. Amihez nincsenek a magyarországi munkások szokva, hogy amikor befejeztük az épületet, de még nem vette át az önkormányzat, akkor rendeztünk egy ünnepet, és én minden résztvevő munkásnak csináltattam egy köszönő levelet, név szerint. Ezek a munkások szépen felöltözve oda eljöttek, volt terülj-terülj-asztalkám, és mi igenis megünnepeltük, hogy ezt a munkát mi végül is minden nehézség ellenére át tudjuk adni az önkormányzatnak.- A hivatalos átadás is egy örömünneppé változott, annak ellenére, hogy nem igazán annak tervezték...- Hát én nem voltam ott, úgyhogy én ezt nem ismerem. A lényeg az, hogy ehhez a drámához pl. mondjuk az is hozzátartozik, hogy az ember megköszöni azoknak, akik egy ilyen munkában részt vettek, az életük egy része ez, megköszöni azt, hogy klasszul viselkedtek, és hogy remek emberek voltak, minthogy azok is voltak.- Sok gond volt az építkezéssel?- Igazi gond nem.- Tehát nem technikai jellegű gondok...- Nem. Az épületet elegánsan, ügyesen és jól építették. Gondok a kivitelező és az önkormányzat, illetve a tervező és az önkormányzat közti állandó konfliktusokból származtak. Maga a megépítés az simán ment.- Politikai jellegű konfliktus volt?- Nem tudom, minek nevezzem, politikának, vagy minek. A politika egy művészet, a lehetőségekben, az állandó mozgásban és személyek mozgásában működő, rendkívül éles ész és intelligencia művészete. Ebben sem éles észt, sem különleges intelligenciát nem láttam. 88 XI. évfolyam 8. szám—2001. augusztus
