Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)

2001 / 8. szám - KÖZÉLET - Murawski Magdolna: Az élő, lélegző magyar település

azzal jár, hogy kortársai nem értik meg, kigúnyolják, méltatlanul bánnak vele, ám ez esetben azon is el kell töprengenünk, hogy az egri közönség nem tartozott, nem tartozik ezek közé. Eger építészeti kultúrája már századokkal korábban megérlelte a város közönségét úgy, hogy az újító szándékok és művészeti törekvések befogadása már nem jelent nehézséget számára. így jöhetett létre a Fellner - Hild - Makovecz-párbeszéd, mely az utókornak is meghatározóan nagy továbblépést jelent abban, hogy a város megőrizhesse méltóságát küllemében, külső tartásában is (mely természetesen egyfajta belső tartásból, emberi értékőrzésből fakad).

Makovecz Imre budapesti irodájában adott interjút lapunknak.- Kérem, beszéljen művészi hitvallásáról.- Nincsen nekem ilyen.- Az épületeiből pedig úgy tűnik,- Azért nincsen, mert az, amit én csinálok, nem ideologikus. Ez alatt azt értem, hogy ez nem olyan, hogy egyik része mit jelent, a másik része mit jelent, mit ér. Az efféle munkának, mint amit én is csinálok, a megvalósulásban van a lényege, és abban a folyamatban, amiben maga az építés lezajlik. Ez az - úgy is mondhatnám, hogy dráma, ami egy ház, vagy egy épület vagy egy épületcsoport megépítésének első gondolatától a használatáig tart. Ez egy drámai folyamat, amire az jellemző, hogy természetesen a folyamatot egyének indítják el, de közös érdekek hozzák létre azt, hogy ezt valaki elindíthassa, és maga az építés is nagyon sok ember együttes munkájának az eredménye, amelyet meg kell szervezni, és lehetőséget kell biztosítani az érzelmileg és gondolatilag tiszta tevékenységre. A társadalomban, természetesen, ez, amit én most elmondok, tisztán, egyszerűen a legritkább esetben zajlik le, hanem a különböző indítékok alapján egymástól különböző emberek konfliktusain keresztül valósul meg.

Ilyen volt az egri uszoda is. De politikai, hatalmi és haszonelvűségi szempontok miatt különböző emberek vagy embercsoportok összecsapásának sorozata volt ez az egész. Ilyenkor, sajnos, nagyon sok negatívum is belekerül a történetbe. Hogy mondjak egy példát: az épület engedélyeztetése nem volt egyszerű, mert azt a körzetet, ahová ez az épület épült, műemlékileg védett környezetnek minősítették, és ezért műemlékvédelmi konzultációkat kellett folytatni. Egy háromszög alakú, tehát a Kertész utca és másik utca által határolt háromszög alakú területet tolerálni kellett, és gondolni kellett arra, hogy az egy műemlékileg védett sáv, a kereszttérrel együtt, ahol ugyan a kereszt most nincs középen, hanem félre van állítva oldalra, és a kereszttémek a forgalma rendezetlen, és meglehetősen irracionális. Nekem tehát gondolnom kellett egy műemlékileg védett környezetre, amelyen ugyan műemlékileg védett épület nem nagyon van. Most mi történt? Én igyekeztem egyemeletes és földszintes épületeknek a karéjában elhelyezni ezt a csarnokot, amiben maga az uszoda, vagy nem is maga az uszoda, hanem az épületek vannak, és megpróbálni egy soha nem-volt egri utca formájára kialakítani ezt az egészet. Miközben ez az épület megépült, mellette keletkezett egy üres telek, tehát egy foghíj-vég formáját veszi föl az épület. Szó sincs arról, hogy az önkormányzat ezt a területet elkezdte volna revitalizálni, eladni, olyan funkciókat idehozni, ami értelmes egy ilyen uszoda mellett, mondjuk pl. a szomszéd telken egy olyan panziót létrehozni, amelynek közvetlen átjárása lehetséges az uszodába, tehát majd ha megérkezik egy nemzetközi csapat, vagy egy idegen csapat, akkor ez közvetlenül az uszoda mellett megszállhat, és az edzéseit is ott végezheti.

Nem született meg a kapcsolat a Bárány uszoda és az új uszoda között, amelyet eredetileg mi egy alagúttal akartunk összekötni, és magát a Bárány-uszodát rendbehozni. Ez nem jelenthetne feltétlenül elviselhetetlen költségeket, de vissza kellett volna tudni állítani

Új Hevesi Napló

87