Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 8. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Eördögh István: Krokodilkönnyek Rómából
nyelvműveléssel. A kultúra megőrzése, ápolása a múltért és a jövőért érzett felelősséget is magában foglalja. Balázs Géza szavaival: Most dől el, hogy Európa a nyelvek múzeuma vagy virágoskertje lesz-e. Az emberi jogokról beszélve ma már az anyanyelvhez való jog hangoztatása is mind természetesebbé válik. így kapcsolódnak egybe a magyar nyelvművelés kivívott értékei az európai nyelvpolitika elgondolásaival. \öwÁkjfJty ófö'wA<x/i//cÖMwye/c £/foéwiá/)4/ Casaroli bíboros: A türelem mártíromságáról. Agostino Casaroli bíboros, volt vatikáni diplomata könyvet írt a közelmúltban arról, hogy a Vatikán milyen diplomáciai tevékenységet folytatott a vasfüggöny mögötti kommunista országokban 1963-1989 között. Címe: A türelem mártíromsága. A Szentszék és a kommunista országok, 1963-1989 (II martirio della pazienza. La Santa Sede e i paesi comunisti < 1963-1989>, Torino, Einaudi, 2000, 335.0.) Achille Silvestrini bíboros bevezetője szerint, Casaroli bíboros a jelölt periódus eseményeire való visszaemlékezéseit akarta történészek és egyháziak rendelkezésére bocsátani. A mű vélhetően az Ostpolitik néven ismert vatikáni egyházpolitika - azaz államérdek - utólagos tisztázása érdekében íródott, az egykori keleti blokk térségében bekövetkezett és rendszerváltozásnak elnevezett, de valójában a békés hatalomátadás árát jelentő új hatalomelosztás okozta változások kényszerítő hatása következtében. A Szerző a könyvet - saját kifejezésével élve — „leckének szánta történelemből”. A vatikáni Ostpolitik valóban jól megjegyzendő „lecke” Casaroli bíboros művével együtt, ami soha nem felejtendő, különösen azok számára, akik naiv konfesszionalizmustól indíttatva képtelenek különbséget tenni a nemzeti egyház érdekeinek reális érvényesíthetősége és a katolikus egyház időleges hatalmi célokat éppúgy szolgáló kuriális egyházpolitikája között; akik az egyház iránti szeretetüktől elfogultan nem számolnak a vatikáni diplomácia presztízsét évszázadok óta őrző predominális féltékenységével; vagy akik nem érzékelik a Szentszék ama következetes tendenciáját, mellyel a nemzeti egyházak lokális ügyeit, akár egyesek hitét is, mindig az egyetemes és nemzetek feletti egyházpolitikai érdekek szolgálatának rendeli alá. Agostino Casaroli bíboros 1979 és 1990 között töltötte be a secretarius intimus mintegy ötszáz éves múlttal rendelkező hivatalát a Vatikán Államtitkársága élén (Segretario di Stato della Cittá del Vaticano). Levéltárosi beosztásban kezdett el dolgozni 1940-től a Vatikán Államtitkárságának Rendkívüli egyházi ügyekkel foglalkozó szekciójában, és mint a Szentszék külügyeinek szakértője futott be diplomáciai karriert. Casaroli neve 1961 márciusától ismert Közép-Kelet-Európa egyháztörténetében, amikor megkezdődtek Bécsben az Egyesült Nemzetek konferenciái a diplomáciai kapcsolatok rendezéséről, és Casaroli mint a Szentszék rendkívüli megbízottja, a konzuli bilaterális kapcsolatokról hozott nemzetközi megegyezés egyik aláírója volt, 1963-ban. Casaroli expozícióját olvasva már az olasz nyelvű cím megértése is gondot okoz. Vita tárgyát képezheti ugyanis - amiben döntőbíró csak a bíboros lehet -, hogy az író kinek 58 XI. évfolyam 8. szám—2001. augusztus
