Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 8. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Zimányi Árpád: Az európai nyelvek és a magyar nyelvművelés
A nagyközönséggel leginkább a sajtó, a rádió és a televízió nyelvművelése kerül kapcsolatba. Ami a sajtótermékeket illeti, ebbéli tevékenységük 1990 után jelentősen visszaszorult. A Heves megyei napilapnak is évtizedekig volt nyelvi rovata, most viszont annak örülhetünk, hogy az Új Hevesi Napló kellő figyelmet szentel anyanyelvűnk ügyének. Sajnos nem elég közismertek a Kossuth Rádió nyelvi műsorai, pedig a nagy hagyományú sorozatok mellett újak is indultak. A legendás Édes Anyanyelvűnk, amely jövőre lép 50. évébe, vasárnap reggelenként hallható. Lőrincze Lajos annak idején egy korábbi műsort újított föl, így végső soron az 1930-as évek közepére tehető a Magyar Rádió nyelvművelésének kezdete. S hogy egy műsor fél évszázadon át létezik, az nemcsak hazai, hanem nemzetközi mércével mérve is egyedülálló. Hétfőn esténként vetésforgószerű beosztásban három nyelvi adással találkozhat az érdeklődő. Az Értsünk szót Grétsy László Magyarán szólva című sorozatának kibővített folytatása. A Magyarán szólva szintén kerek évfordulóhoz közeledik: 1972-ben indult. Nem sokkal fiatalabb nála a szép kiejtés fóruma, A Beszélni nehéz. Ennek kapcsán Péchy Blanka nevét kell megörökítenünk. A jeles színművész nemcsak ennek a műsornak a kezdeményezője volt, hanem a Kazinczy Alapítványnak is, melynek révén a legszebben beszélők elnyerhetik - korcsoportjuknak megfelelően - a Kazinczy-jelvényt, a Kazinczy-érmet, illetőleg a Kazinczy-díjat. A Beszélni nehéz immáron mozgalommá terebélyesedett: hétről hétre lelkes iskolai körök versengenek a rádióműsor feladatainak megoldásával. S végül ne feledkezzünk meg a legfiatalabb nyelvi műsorról, a tizedik évébe lépő Tetten ért szavakról. Kevesebbet mondhatunk a közszolgálati televíziókról. Itt elsősorban a Duna Televíziót emelhetjük ki (Balázs Géza napi ötperces sorozata, illetőleg a Nyelvőrző című magazin). A Magyar televízióban több mint tíz éven át láthattuk a népszerű Álljunk meg egy szóra! műsorát, melynek mai utóda a Szószóló kéthetenként. Van tehát választék - akit érdekelnek nyelvünk ügyei, találhat, nézni-, hallgatni- és olvasnivalót. Mindez persze önmagában nem tekinthető igazi megoldásnak: ettől az emberek nyelvhasználata, beszédmódja, stílusa nem fog megváltozni, de ezek a fórumok az alapvető nyelvi műveltség iskolán kívüli terjesztői. Miért is taglaltuk ilyen részletesen a hazai nyelvművelés eszközeit? Azért, hogy lássuk: a felsorolt lehetőségek nemegyszer több évtizedes hagyományokra épülnek. Nemzetközi viszonylatban élen járunk a szervezett formákat tekintve, mint amilyen a magyar nyelv hete, de ugyanezt mondhatjuk el a sajtó, a rádió és a televízió nyelvműveléséről is. Európa csak most jutott el odáig, hogy kellő figyelmet fordítson a nyelvek, még inkább a kis nyelvek ügyének. Ennek alapján 2001-et az európai nyelvek évének nyilvánították, ami azt jelenti, hogy minden országban rendezvényeket, konferenciákat, programokat szerveznek, pályázatokat írnak ki, és a kölcsönös megértés jegyében támogatják a több országot átfogó terveket. De nem korlátozódik egyetlen évre a fokozottabb figyelem: február 22-ét az anyanyelvek napjának nyilvánították, ezekután tehát rendszeresen élni lehet az alkalommal. Nagy világnyelvek térhódításával, az angol nyelv példátlan előretörésével szerte a világon és Európában mind többen döbbentek rá arra, hogy nem lenne kívánatos a nyelvi egységesülés. A létező gazdasági globalizáció ellenére elfogadhatatlan a kulturális globalizáció eszméje. A kis nyelveknek és a kis kultúráknak életben kell maradniuk, és ezt az elvet szerencsére egyre többen vallják. Bármerre nézünk, a legutóbbi évek, az utóbbi hónapok politikai eseményei is mutatják, hogy a nemzetek meg kívánják őrizni önazonosságukat, nyelvüket, sajátos kultúrájukat, s mindezeket az Európai Unió is garantálja. Az említett európai programok, rendezvények ennek a valóban támogatandó elképzelésnek a jegyében születtek. Szerencsésen találkozik ez a nemzetközi kezdeményezés a hagyományos kultúravédő, kultúrafejlesztő tevékenységgel, a Új Hevesi Napló 57
