Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)

2001 / 8. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Domokos Sándor: Ismét a genome-ról

életfolyamatot ad infinitum. De ez nem így van! Az osztódásos szaporodás is elöregszik egy idő után és megszűnik osztódni. Ez kényszerítette a lét fejlődését új módszer bevezetésére, mely a kétnemű egyesülésben és az abból következő nagy variációs lehetőségek kihasználásával új utat nyitott annak a folyamatnak, amit fejlődésnek nevezünk. A fejlődés rendszere benne van a TERMÉSZETES TERVRAJZBAN, de mi csak most kezdjük felismerni.

A fejlődés helyes értelmezésben a változás egy formája, melyet mint mozgást foghatunk fel. A fejlődés haladás, szemben a stagnálással. A létezésben a fejlődés a változások minőségi tartalmán keresztül valósul meg, melynek iránya az anyag kötöttségéből a szellemi szabadság felé mutat. Aki jól odafigyelt a genome rendszerrel kapcsolatos bejelentésre, annak azt is meg kellett hallania, hogy a rendszer egy „Állandó és meghatározhatatlan” mozgásban van, és ezért definíciója lehetetlen. Kísértetiesen hasonlít ez a Heisenberg-féle „indeterminációs elv”-re, mely az elektronok helyzetére vonatkozik ugyan, de mintha hasonló elv létezne a biológia területén is.

Ezzel nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy tagadom a felfedezések értékét közvetlen életünkkel kapcsolatban. Inkább azt szeretném érzékeltetni, hogy ezeket a vívmányokat kellő perspektívában lássuk és vegyük észre, hegy ezeknek nincs befolyása erkölcsi értékeinkre. Legyen elég bátorságunk belátni, hogy a tudás maga lehet Jó és Gonosz egyaránt. Tudásunk ne töltsön el a gőgös mindenhatóság érzésével annyira, hogy elvetjük az emberi lét azon minőségét, amit erkölcsnek nevezünk, csak azért, mert nem illik bele a mérhetőség empirikus rendszerébe. Az erkölcs nélküli tudás feltétlenül katasztrófához vezet. A történelem tanulsága az, hogy ami csak hasznos, de nem erkölcsös, az sohasem válik az emberiség javát szolgáló értékké.

Új Hevesi Napló

55