Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 8. szám - VERS, PRÓZA - Barcs János: Álmaidról
'arcá s Qj^lmaúlyé/ Álmaid otthontalan virágok; bús fohászod lehiggadt értelem, szilaj nők csókja már nem üdvözít. De Rólad azért megtudtam még annyit, hogy egyszer meghajszoltak májusok s jégcsizmában caplattak kínjaid... Sűrű hajad lobogása alatt, háttal álltái -: keleti szeleknek s úgy fohászkodtál letérdepelve fényesre hasított barázdákhoz, mezők életéért imádkozva: - S világba küldtél üzeneteket. Megcirógattad a földnek arcát virradat zargatva sötétet: - S múzsád leikéből bölcs dalok sírtak... Monoton harangbongás riasztott; minden bölcs gondolatod üzenet volt a világnak: s a magányosság kiéhezett vad-vörös-falkája, sosem falhatta tüzes gyomrába a bátor őrzők meghajszolt szívét! Új Hevesi Napló 49
/
