Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 8. szám - VERS, PRÓZA - Simek Valéria: A tenger
Őimek cValéria Qs4> fonff&y(Imrének ajánlom) Asszonyként játszod színeid, Simulsz a megadó parthoz, mint Védelmet nyújtó férfi ölébe. Törékeny gyöngyeid teregeted, szétgurulnak a parton... Békét hozol tenger tenyeredben, és benned süllyed el a Nap kút mélységű tekintete. S a szélben haragosan tépkeded fodraid, felcsapod és beleremegsz. Békétlenséged végigzúg éjszakámon, dühöngsz ablakom alatt. Csitítalak a felnyíló hajnal hűvös tekintetében. Izmaid feszülnek, ujjadon hajó ring. A távol hozzám közelít, a túlparton Rieka térdepel előtted. Mint egy férfi: építesz és rombolsz, hogy kamyújtásaiddal tovább evezz a végtelen időben. s elmá/áá/xzvi Az est cseppnyi csendet húz, rozsdás vödrével egy századnyi reményt önt az áradó elmúlásba. E porladó századot takargatja ezredévnyi suttogással. Testvért öl a szó, a megalázott öntudat. Az éj szekere lassan döcög, óráiban percek küllői hadakoznak, miként terítsék a reggelt a vetkőző akác fejére. 50 XI. évfolyam 8. szám—2001. augusztus
