Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 8. szám - VERS, PRÓZA - Hubai Gruber Mikós: Határeset
kopogott belé a térde alá illesztett fadarab. Kapott is érte annyi csókot, meg olyanokat, ott a két kollégium szeme láttán, hogy szegény Ilonka néni, a lányok pártában maradt igazgatónője teljesen odavolt tőle. Komolyan persze ő sem bánta, s ezt meg is mondta egyszer nekik, kettejüknek. Máig fülébe cseng az asszonynak, miként biztatta, szinte kérte őket, hogy soha ne hagyják egymást. Szép szerelem, igazi, nagy lánggal égő volt az övék, dehogyis titkolták ők, tudta róluk az egész iskola, hogy egymáséi lesznek már ők egy teljes életen át. Szúnyogok siserahada kerengett - vagy tán inkább muslicáké - a lassan-lassan estébe váltó alkonyaiban. Úgy lehet, a nem túl messzi Duna-partról köröztek el idáig. Topolyáné Beke Viktória pénzügyőr-százados szemébe kettő is belerepült egyszerre. Fehér kendővel törölt utánuk...- Jól van, asszonyom? A századosnő nem lepődött már meg a magyar szó hallatán. Három éve csak, hogy elvégezte levelezőn a főiskolát, azóta parancsnokhelyettes, de azt megelőzően tízezerszám léptette be az egykoron kivándorolt magyarokat. Jöttek, különösen a rendszerváltást követően, ki zöld, ki sötétkék, ki pedig mindkét fajta útiokmánnyal. Hogy az Audi A4-esre miért figyelt fel, maga sem tudja. Valami megmagyarázhatatlan nyugtalanság vett erőt rajta jó negyedórával azt megelőzően, hogy befutott a kocsi. Fejfájást érzett, váltakozó lüktetést a halántékában, amire aztán fölállt a számítógép képernyője elől, s kijött kicsit levegőzni. Hogy aztán miért épp az ötös sáv felé sétált, már igazán nincs rá magyarázat. Fülöp Béla őrmester, aki itt teljesít szolgálatot, azt hitte, őt akarja ellenőrizni. Vigyázzba vágta hát magát, jelenteni készült előírásosan, ő azonban leintette, s beküldte a fiút pihenni. Ki tudja, hol járt akkor még az Audi... Ekkorra már a férfi bársonyos hangja sem volt idegen a számára. Az Ő hangja volt, teljesen az ő hangja... Mint azon a bizonyos éjszakán - a bankett éjszakáján -, mikor egymáséi lettek. Kész férfi és kész nő voltak már akkor, tele reményekkel, közös tervekkel, meg a végre beteljesülő testi szerelem minden vágyával, izgalmával és megnyugvásával. Neki adta magát, az meg őneki - máig sem bánja, a mai eszével, hogy így történt. Milyen édesen leplezte zavarát a fiú, simogatta őt, bátorította, végül pedig boldoggá tette. Áldjon meg az Isten is érte, Én Szép Szerelmem, Bányai Ferenc! Topolyáné Beke Viktória századosnő intett csak a kezével. Vetett egy gyors pillantást a kocsiban lévő poggyászokra, s anélkül, hogy ténylegesen is megvizsgálta volna őket, kezet nyújtott a németnek. Jó utat kívánt neki, meg szerencsés itt-tartózkodás a családjának. Visszaszólította szolgálati helyére Fülöp Béla őrmester, ő maga meg bement a számítógépe mellé. Leült, s szabadjára engedte a könnyeit. Sírt órákon át, mint a záporeső. Zokogott még akkor is, mikor azok már messze, nagyon messze jártak, benn, valahol az ország belsejében... 48 XI. évfolyam 8. szám—2001. augusztus
