Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 8. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: A maffia
GIORDANO: (Feltámadt benne a hiúság és a birtoklási vágy.) Ne haragudj, nem akartalak megbántani, csak olyan ideges lettem, mert áruló van közöttünk... (Át akarja ölelni Bellinát) BELLINA: (Arrébb sétál, mielőtt Giordano átkarolhatná) Áruló... micsoda ócska fogalmaitok vannak a világról... mert szegény Beppe megértette, mit érzek? GIORDANO: (Kedveskedve) És mit érzel? BELLINA: (Duzzogva) Azt, hogy megsértettél, megaláztál, megvertél. (Szipog.) GIORDANO: (Ismét közelebb lép a lányhoz.) Ámoré... elvesztettem a fejemet... Bocsáss meg... BELLINA: (Tovább duzzog) Nem bocsátók meg. Csúnya szavakat mondtál nekem. Hát minek nézel? Ha most megbocsátok, bármikor ezt fogod csinálni velem. Nem, Giordano, jobb, ha én most elmegyek. (Megtépázott ruháját igazgatja, aztán a frizuráját.) GIORDANO: (A visszautasítástól egyre hevesebben kívánja a lányt. Átöleli.) Nem, szerelmem, nem engedlek el csak így... BELLINA: (Affektálva) Az előbb még azt mondtad, menjek haza, méghozzá rögtön. Hát most elmegyek. GIORDANO: (Hevesen) Nem engedlek. Nem mégy sehová! (Magához szorítja és összevissza csókolgatni kezdi. A lány kezd megbékülni, de dacból ellöki magától. Feldúltan néznek egymásra.) Hirtelen kivágódik az ajtó. Marinka viharzik Be rajta. Meglepődik. Egyikről a másikra néz. MARINKA: Giordano... Hát ez meg ki? Mi folyik itt? GIORDANO: (Zavarbajött) Ez itt az unokahúgom... Rómából... MARINKA: (Értetlenül) Nem értem. Ki ez? (Szájbarágósán) Ámoré? GIORDANO: (Egyre idegesebb) Nem, nem, niente amore. Ez itt az unokahúgom. MARINKA: (Bután figyeli a fiú szájmozgását) Unokahúgod? Az meg micsoda? (Kinéz a nyitva hagyott ajtón) Hol a fenében van ez a hülye Csesznyenko? (Kikiabál az ajtón) Hé, Csesznyenko! Jöjjön már ide! (A két nő ellenségesen farkasszemet néz.) BELLINA: (Gúnyosan Giordanóhoz) Az unokahúgod... Ez meg itt az üzlettársad, nem? (Kifelé indul) GIORDANO: (Kétségbeesetten) Ne, Beilina, kérlek, maradj! Mindent megmagyarázok... BELLINA: (Kifelé menet) Már nem kell, Giordano... Semmi értelme. (Sértetten kivonul. Giordano tehetetlenül nézi) MARINKA: (Némi kínos csend után magához tér.) Hát ez meg mi volt? (Közeledik Giordanóhoz, aki teljesen le van lombozódva.) Ki? Amore? (Giordano kétségbeesetten rázza a fejét.) Csak ilyen kicsi amore...? (Kezével picit mutat.) GIORDANO: (Leverten) Nem, ezt te nem érted... Non capisci niente.* MARINKA: (Átöleli Giordanót) Értem én, dehogyisnem értem... (A fiú hajába túr. Egyre hevesebben) Ti, olaszok nagy Casanovák vagytok. GIORDANO: (Lehangoltan) Casanova? MARINKA: (Csipkelődik, cukkolja a fiút) Igen, igen, Casanova... (Töri a fejét, mindig újabb neveket húz elő) Dante Alighieri... Giovanni Boccaccio... Alberto Moravia... Federico Fellini... Marcello Mastroianni... GIORDANO: (Belemegy a játékba Ő is töri a fejét.) Leone Tolsztoj... Alessandro Puskin... Jurij Gagarin... Szolzsenyicin... Raszputyin... * Nem értesz te semmit. 42 XI. évfolyam 8. szám—2001. augusztur
