Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 8. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: A maffia
GIORDANO: (Elengedi a lányt. Még mindig dühöngve) A kis buzi Beppe! Majd adok én neki! Beköpni a főnökét! Ki van rúgva! BELLINA: (Az ágyon összegörnyedve zokog) Nem kellett volna megmondanom... Szegény Beppe... Hiszen ő csak megsajnált... Tudta, hogy hiányzol nekem... GIORDANO: (Már csillapodik a mérge) Akkor se lett volna szabad utánamjönnöd. Tudod, milyen veszélyes dolgot műveltél? BELLINA: (Abbahagyja a sírást. Tágra nyitott szemekkel rábámul Giordanóra.) Nem értelek, amore... Miféle veszélyekről beszélsz? GIORDANO: (Korholja) az a baj, hogy semmit nem értesz. Csak elindultál a kis bolondos fejed után, és mindent összekuszálsz magad körül. BELLINA: (Nem érti) Én?! Mit? Hiszen én csak... GIORDANO: (Letorkolja) Az a baj, hogy nektek, nőknek minden érvetek ezzel kezdődik: „De én...” „Hiszen én csak...” Nem mondanál le a kis önző érdekeidről és maradnál végre nyugton?! BELLINA: (Felháborodik) Én?! Önző?! Mert hiányoztál? Nem te papolsz itt nekem, hogy megzavarom az ügyeidet? (Féltékenyen) Egyáltalán, miféle ügyeid vannak itt neked? GIORDANO: (Rendreutasítólag) Üzleti ügyeim, amikhez neked semmi közöd! BELLINA: (Mint az előbb) Persze, persze. Azért olyan hülye én se vagyok, mint hiszed. Azt gondolod, én nem tudom, hogy most lesz a szépségkirálynő-választás?! Tuti, hogy arra jöttél, és a nyakamat rá, hogy benne vagy a zsűriben! GIORDANO: (Védekezőleg) Ha benne vagyok, akkor se tartozik rád. Te csak azon sürögjél gyorsan, hogy megváltsd visszafelé a jegyedet! BELLINA: (Tombol a féltékenységtől) Ugye, megmondtam! Tudtam én! Ti, férfiak, mind egyformák vagytok! Forogtok minden szoknya után! GIORDANO: (Agresszíven) Te már csak tudod! Annyi faszival volt dolgod, hogy megtelne velük a Vörös tér, ha egymás mellé állítanák őket! BELLINA: (Hisztérikusan) A te kurváiddal meg az egész San Pietro, a colonnatót* is beleértve! Pont te beszélsz! Tuti, hogy most is valami nőügyed van, azért balhézol úgy, hogy idejöttem! GIORDANO: (Az elevenébe vágott, annál agresszívebb) Nem is fogom eltűrni, hogy csak úgy utánam utazgass, ahová kedved tartja! És ráadásul azért, hogy nagyjeleneteket rendezz! Nekem fontos üzleti tárgyalásaim vannak, és oda nem mehetek úgy, mint a mosogatórongy! BELLINA: (Hisztizve, maró gúnnyal) Üzleti tárgyalások... a moszkvai nagyfőnökök lányaival, mi? Szép kis mese! Te még nálam is hülyébb vagy, ha hazudni próbálsz! GIORDANO: (Felpattan) Na most már aztán elég! Fogd a motyódat, és tűnj azonnal innen! Az első géppel haza fogsz repülni! BELLINA: (Ő is felkel, kényeskedve tipeg.) Eszem ágában sincs. Én itt dolgozni fogok. Ha te az orosz banyák után koslatsz, majd én megmutatom neked, hogy itt is van elég bár és van elég hapi, aki utánam fordul! GIORDANO: (Ideges, féltékeny) Ne idegesíts fel, Beilina, mert én mindjárt nem is tudom, hogy mit csinálok veled! BELLINA: (Froclizza) Na mit, mit? Amiért jöttem, azt velem nem csinálod, csak mással, egyebet meg mit tudsz? Az öklödet rázni, pofozkodni, fenyegetőzni.. Milyen szánalmasak vagytok, ti férfiak!... (Tetőtől-talpig végigméri.) * Szent Péter székesegyház, a Szent Péter térrel Új Hevesi Napló 41
