Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 8. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: A maffia
BORGHESI: (Fürkésző tekintettel, akár egy vizsgálóbíró) Na és mi van Bruno barátunkkal? TRATTAMANTI: (Gúnyosan mosolyog) Ő az apukája árnyékában nőtt fel. Az akaratát megtörték már kiskorában. A bátorság és határozottság az ő korában ugyan nem tanulható meg. Ahogy a papája irányíthatta, ugyanúgy mi is. BORGHESI: (Szigorú tekintettel) Maga túlságosan is magabiztos. Van-e alternatívája arra az esetre, ha téved? TRATTAMANTI: (Magabiztosan) Nekem minden esetre van alternatívám. RICCHI: (Elangolosodott olasz. Angol divat szerint öltözik. Ránézésre szürke jelenség, de a hatalmat kemény kézzel tartani képes, becsvágyó ember.) És megtudhatnánk, mifélék ezek? TRATTAMANTI: (Fölényesen, Ricchihez) Most nem részletkérdéseket tárgyalni jöttünk. Előbb legyünk tisztában az alapelvekkel. Én vállalom a háttérszerepet. Az akciókat továbbra is kézben tartom. Lombardi úr ehhez szabad kezet ad nekem. Én pedig beszámolási kötelezettséget vállalok, fiamat, Sergiót itt hagyom Londonban, kereskedelmi kirendeltségem élén igazgatónak és az Önök összekötőjeként. BORGHESI: (Gyanakvó tekintettel) Ön túlságosan ambiciózus. (Gúnyosan) Nem akarja mindjárt egyenesen az amerikai érdekeltséget irányítani? TRATTAMANTI: (Elkomolyodik) A fontosabb pozíciókra észemberek kellenek. Ha Önöknek bábokra van szükségük, ostoba kis paprikajancsikra, az más. Akkor nincs miről tárgyalnunk. RICCHI: Ez igaz. De vigyázzon az ambícióival! Ha nem fékezi őket, könnyen bajba kerülhet. TRATTAMANTI: (Rendületlenül) Nem vagyok én már kezdő. De hogy a fiamról, a családomról gondoskodni akarok, az csak természetes, nem? BORGHESI: (Unottan) De, igen. Persze, persze. Mennyit kér? TRATTAMANTI: (Nyugodtan) Évi ötmilliót. És részesedést a szerzett üzletekből. BORGHESI: (Tetőtől-talpig végigméri) Nem mondom... sztárgázsi... TRATTAMANTI: (Ugyanúgy) A fiamnak pedig hármat. És ugyanúgy részesedést. BORGHESI: (Felcsattan) Ez aztán már...! Hiszen kezdő! TRATTAMANTI: (Rezzenéstelen arccal) De a legveszélyesebb tisztet vállalja. Ha Bruno megsejti, hogy nem irodagép-ügyben tevékenykedik itt, Londonban, neki vége! BORGHESI: (Unja az alkut) Jó, jó, tudom, tudom. Egyébként nem hiszem, hogy Don Pio kukacoskodni fog. Fő a fokozatos térhódítás. A teljes hatalomátvétel még odébb lesz. TRATTAMANTI: (Cinikus kétértelműséggel) Én is úgy gondolom. BORGHESI: (Felkel, jelezvén, hogy a tárgyalás véget ért. A többiek is.) Uraim, munkáéra fel! A tett halála az okoskodás... A perc halála... (Megáll) Hogy is van? SERGIO: (Csendesen) ... a másik perc. BORGHESI: (Elégedetten elmosolyodik) Nagyon ügyes. Molto simpatico.* (Kezet fog a két Trattamantival) Amazok elköszönnek Ricchitől és távoznak.) BORGHESI: (Ricchihez, miután a Trattamantiak kimentek) Azt hiszem, jó fogást csináltunk, kedves Pietro. (Elgondolkodik) Azért nem árt szemmel tartani őket. RICCHI: (Azonnal kapcsol) Gondolod? BORGHESI: (Fegyelmezetten) Nincs veszélyesebb dolog, mintha az értelmes ember szerephez jut. * Nagyon szimpatikus. Új Hevesi Napló 39
