Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 8. szám - VERS, PRÓZA - Székely Dezső: Örök írás, Fohász az elesettekért, Teremtés földje
exA& Mi, balga költők, összehordunk jót, rosszat, tücsköt-bogarat, azt remélve, hogy néhány sorunk örök időkig fennmarad, de nincs esélyünk! Mind halandó, amit alkot a képzelet... Isten szava az Örök írás, Krisztus rajta az ékezet. Uram, itt nagy a zűrzavar! Én, aki hittem s bíztam benned, hagyd, hogy elmondjam, mit kell tenned, hogy megmaradjon a magyar, mert létünk: balsors, balsiker... Tétován vár az úr, a szolga: senki sem tudja, mi a dolga, ha Istennek is súgni kell! Vándorcigányok üstje - tardi völgy fűszeres illat gőzölög belőle. Pipázó ködök ültek a mezőre s egymáshoz simul fűszál és göröngy. Teremtés földje, szelídült vadon. Zengi a tücsök egynyári szerelmét, s a villanypóznák tetején a fecskék ülnek, mint szeplők ifjú arcokon. Nagy, vörös plakát: leng a naplemente. Ki az, aki a vért az égre kente? - Szótlan döbbenet rabja lett a szám, de fellázadt a babonás alázat: Nézd, ölt az Isten, és a véres tálat elejtette egy felhő udvarán. XI. évfolyam 8. szám—2001. augusztus
