Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 8. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: Tűzpiros rózsák Áginak
És sikerült. Igaz, ahogy fölugrott a hátsó peronra, már csukódott is az ajtó, és beszorította a csokrot tartó jobbját, de észrevette a vezető, és kinyitotta az ajtót. Semmi baj - gondolta - kicsit fáj, de majd elmúlik. Az a fo, hogy itt van ő, a bűbájos kis boszorka, és ma este az övé lesz. A többi nem számít. Ő ott állt a kocsi közepén, s a jobb kezével fogta a kapaszkodót. így, nyújtózkodva még jobban kidomborodott a melle. Gyönyörű... Mit gyönyörű, egyenesen csodálatos! És már majdnem az övé... Előrefurakodott a tömegben, egészen a háta mögé. De nem szólt, nem akarta, hogy idő előtt észrevegye. Majd... Egyelőre elég volt annyi, hogy a közelségét érezze, beszívhassa a haja illatát. Egy férfi állt a lány mellett. Nem túl közel, ahogy a buszon szoktak kapaszkodni az utasok. Nevetséges figura. Nyilvánvaló, hogy semmi közük egymáshoz, csak egymás mellé kerültek a buszon. Fekete bőrdzsekit volt a pasason, afféle jancsiszögekkel kivert maskara. A zsíros, barna haját befottesgumival fogta copfba a tarkóján. A tévében látott hasonlókat a kemény rock-koncerteken. Szánalmas figura... Hozzá képest meg... Egyszer csak megszólalt előtte a férfi.- Láttad azt a seggfejet a hátsó ajtónál a csokrétájával?- Ühüm... - vihogott föl a lány. - Grószmutter lovagja á la tizenkilencedik század.- Jó fej, de seggfej... - énekelte a fiú.- Ott lakik fölöttetek, az ötödiken. Valaha sportoló lehetett a tata, mindennap tornázik egy sort a konyhaablakban. Rajta röhög az egész ház.- Honnét tudod?- Mindig akkor adja le a műsorát, amikor veled kommunikálok az erkélyen. A busz éppen egy megállóhoz közeledett. Fogta a celofánba csomagolt égőpiros rózsáig, becsúsztatta a zakója alá, és tülekedni kezdett az ajtó felé.- Szabad? Szabad? Engedjenek, kérem, szeretnék leszállni!- Akár előbb is meggondolhatta volna magát! *** Már ágyban volt, sőt szundított is egyet, mire hazaért az asszony. A kulcs csörgése ébresztette föl.- Nahát! Ilyen figyelmes férjem is csak nekem van...- érzékenyült el Ági, és megszagolta a vázában illatozó rózsákat. - Tizenegy szál tűzpiros rózsa... Ma tizenegy éve volt az első randevúnk. m 28 XI. évfolyam 8. szám—2001. augusztus
