Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 8. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XXXVIII.
A falu környéki szántókról még a termőföldet is lemosta, hidakat tett tönkre. A hegyről alázúduló esővíz végighömpölyögve a falun, óriási károkat okozott a háziállatokban és a terményekben egyaránt. S ez a rettenetes vízözön okozta árvíz 1912-ben megismétlődött. Mikófalva a palócfoldhöz tartozik. Gazdagon berendezett falumúzeum őrzi a palóc világ mindennapi életének emlékeit. Hűen tükrözi a kor hangulatát az itt élő emberek életformáját, foglalkozását, ruházkodását. Göböly József kovásmester 1849-ben itt bújtatta el Mártonffy Lajos honvédhadnagyot. A kovácsmühelyből nyílt egy rejtekajtó, ami mögött volt egy kis fülke. A szabadságharc bukása utáni nehéz időket itt vészelte át a hadnagy. Ma ez is kiállítóhelyként működik, s az itt látható szerszámok az 1860-as éveket idézik. A falu eszes vezetői 1920-ban kitaláltak és megvalósítottak egy igen bátor tervet. Országos hírű passiójátékot rendeztek, melyhez színpadot építettek tornyokkal, ívekkel, kapukkal, oszlopokkal. A helyoldalba vágott nézőtéren több ezer ember fért el, és volt külön negyven páholy is kialakítva. 1922-ben júniustól szeptemberig negyvenezer embert láttak itt vendégül a szombati és vasárnapi előadások alkalmával, a passiójátékok idejére vasúti megállót is kapott Mikófalva, amelyet véglegesítetek is. A jó humorú vasúti kalauzok, azután, amikor a vonat ideérkezett, így kiáltottak az utasokhoz: „Készüljenek a leszálláshoz, a Szent Föld következik.”. Mikorra végére értem a mondókámnak, már a bélapátfalvi cementgyárnál jártunk. Itt volt elhelyezve ennek a területrésznek a beírókönyve. Gyorsan végeztem a beírással, és már autóztunk is a Szászkerülői-völgy felé. Az autóból kikászálódó lányokat ismételten csendre intettem, s amíg ők ittak egy korty teát, én oldalt lépve betöltöttem a sörétest.- Halkan, beszélgetés nélkül gyertek utánam! Egymás mögött haladva, de nem lemaradva. Érthető? - tettem hozzá jelentőségteljes nyomatékkai, mindezt már suttogva.- Persze - vágták rá kórusban, de természetesen normális megszokott beszédhangerővel.- Mondom, hogy csendben! Ne kiabáljatok! Vadászember kinn a területen nem hangoskodik. Látjátok ott azt a nagy fát? Na! Oda megyünk. Van rajta egy magasles, arra felülünk, s onnét nagyon sok szépet láthatunk majd. Csak óvatosan lopakodjatok utánam! S a plédekkel, pulóverekkel kitömött hátizsákkal és puskával a hátamon elindultam szinte lábujjhegyen járva előttük. Egy perc sem telt el, amikor azt hallom, hogy kuncognak, illetve majd megfulladnak a visszafojtott nevetéstől, a már-már kicsattanó kacagástól. Oldalra tekintek és meglátom mindhármunk hosszú árnyékát a friss, világoszöld búzakelésben. A két kis pajkos csibész a számunkra teljesen idegen és ezért igencsak furcsának, viccesnek tűnő lopakodó, óvatos lépéseimet, testtartásomat utánozta, de olyan tökéletes módon, hogy belőlem is kitört a röhögés. S amikor észrevették, hogy elnevetem magamat, kicsattant belőlük az addig visszafogott, erőlködve visszatartott kacagás. 18 XI. évfolyam 8. szám—2001. augusztus
