Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)

2001 / 8. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XXXVIII.

A büszke vadászapa, és az őt kísérő, mindenre elszánt, erdőbe induló, édes két csemetéje. Elmondhatatlanul boldog voltam.

Ahogy elhagytuk a várost és Almámál befutottunk a lábaserdővel beborított hegyoldalak közé, majd a vadregényesen szép szarvaskői szoroson is átértünk, beszélgetésünk témája egyre inkább a természet lett.

A jobboldali magas szikla-szirteken gyakran látni muflonokat, s hogy az ember által megközelít-hetetlen, megmászhatatlan ormokon költ a holló. A baloldalon pedig, nyár elején a simogató szellőtől mily varázslatosan hullámzik ott fenn a napos oldalban az árvalányhaj. És bármennyire is védett, minden évben akad egy-két olyan elvetemült, aki képes még ott is letépni. És ezen túl más, a környezetét tönkretevő hány meg hány olyan cselekedete van az embernek, ami érthetetlen, amivel ezt a csodát, ezt a semmi máshoz nem hasonlítható gyönyörűséges nagy csodát, a természetet sérti, csúfolja, csorbítja, pusztítja.

Nem volt olyan kilométer, hogy az út melletti patakmederben - de még azon túl is - benn az erdőben ne láttunk volna mindenütt szemetet. Most, hogy nincs levél a bokorágakon, és nincs magas fü s más aljnövényzet, messzire belátni a lábaserdőbe. Van ott minden.

Mosógéproncs, autógumi,

akkumulátor, nylonzsákokban ki tudja, hogy micsoda, építési törmelék, rossz cipő, sezlonrúgó, törött vécécsésze, csipkés szélű kispárna.

Egercsehi felé vettem az irányt, mert ha nem sietek, szívesen teszek kerülőt, szívesen autózom a területünkön. S ha valami feltűnőt, a megszokottnál eltérőt látok, megállók és távcsövön keresztül alaposan szemügyre veszem. Igyekeztem most minél több érdekeset, szépet megmutatni lányaimnak, így amikor Mikófalva szélső házait elértük, elkezdtem mesélni nekik a faluról. Bőven volt mit, mert ennek a nyolcszáz lakosú kis falunak a múltja sok meglepőt rejt.

Valamikor még a koraközépkorban ez a falu a Bél nemesség birtoka volt. 1282- ben II. Mikó nyerte el a királytól, s innen kapta a Mikófalva elnevezést is. 1749-ben három részre osztották. Egyharmada az Almásyaké, a másik harmada a Bekényieké, a harmadik rész pedig a Kovács és Kelemen nemességé lett.

Ma is sok Kovács nevű ember él a faluban, sőt a polgármestert is Kovácsnak hívják. Ő is vadászik, mi több, szenvedélyes vadászember Flórián. A falu népe is kedveli, hiszen már harmadszor választották meg Mikófalva első emberének. Tőle tudom, hogy a falu háromszor is leégett. Ennek következménye az volt, hogy itt a házakat nem is fedték többé szalmával.

De a természet más vonatkozásban sem kímélte a települést, mert 1900. április 30- án hatalmas felhőszakadás és jégeső pusztított itt.

Új Hevesi Napló

17