Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)

2001 / 8. szám - VERS, PRÓZA - Fecske Csaba: Hogyan vegyünk búcsút a nyártól? Voltam

pattanó labdát akár finom célzásként is értelmezheted, évődve add vissza, először a dróthálón próbáld átgyömöszölni, persze, hogy nem sikerül, mert a labda nagyobb, mint a háló lyukai, de mindeközben alaposan szemügyre veheted az izmos kis teremtést, napsütötte bőrét, a mezt kidomborító kebleket, amint eltűnnek barnán a fehér kelme alatt, aztán próbáld a kerítés fölött, de a kerítés magas, hiába nyújtózkodtok, illetve dehogyis hiába, hiszen a mez felhúzódik, látni engedi a hasat, melynek közepén a köldök finom kis kagylója helyezkedik el roppant ingerlőn. Na végre sikerül átdobni a labdát, egy mosoly és egy rosszul szigetelt koszi érte a fizetség. Pattognak a labdák a salakon, mint ütések a szíven a szerelem kijelöletlen és elkenteden pályáin. Olyan szép tud lenni az egész, a fák, a sör, ahogy ragyog, mint a méz, a háló két oldalán ide-oda repkedő lányok hosszú, izmos combjaikkal, a kerítésen túlütött labdákkal.

A Bükk fölött szétcsorog a nap, reszketeg fénye megsimogatja arcodat. Sörödön lelappad a hab, mint tél utóján a hó a völgyben. Halk roppanásokat hallasz a lombok közt, mintha valaki vékony csontocskákat tömé össze. A csupasz asztaloknál csak néhány kósza vendég gubbaszkodik, arcuk mint egy marék hamu szóródik szét a délutánban.

Hajtsd fel a sörödet, ints búcsút a kedves, fiatal pincérlánynak, aki mosolya mögé bújik előled, indulj el szomorú anapesztusok ritmusával a lábaidban, lassan esőző gesztenyelevelek között.

ki tudja mennyi ideje fekszem a földben holtan mikor már senki se fogja tudni hogy voltam

esendő lényem semmivé foszlik — Istenem ami volt hol van olyan egyedül vagyok már most hát milyen elesett leszek holtan

lehet hogy csupán búcsúzni jöttem uram ne hagyj sokáig holtan ölelj magadhoz engem te bizonyítsd hogy voltam

10

XI. évfolyam 8. szám—2001. augusztus