Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)

2001 / 2. szám - VERS, PRÓZA - Apor Elemér: Februárvégi köd

"VE)RS9 prcäa

S^ipor Slemér

r /cöd

Egy ifjú halad át a ködön, a ködből szárnyai nőnek, velük int, mosolyogva köszön a tűnő téli időnek Hova lépjen e híg vízen át a mélybe vessen-e horgot? Közelében nincs semmi szilárd, a térben inognak a tornyok.

Ház-sorokat a pára emel a gőz fanyar szaga bódít, köd lehel és lebbenti ma fel a zord tonnák millióit.

Ám neki mindegy már ez a köd s hogy a térnek tornyai dűlnek tovalép s a szemöldje fölött a tavasz kék álmai ülnek

Hang izzott fel előtte elébb, opál burában a fémszál madár szólt, hogy a télből elég, a köd fölött puha fény száll, s már fut a városból tova, túl felhőkbe botlik a lába, künn, a mezőn nevetve borúi az első szál ibolyára

4

XI. évfolyam 2. Szám— 2001. február